A TableFree.hu portál szervezésében november 14.-21. kerül megrendezésre a “TableFree Éttermi Napok” rendezvénysorozat. Ennek keretében egy héten át Budapest legjobb éttermei kínálnak 3000 illetve 5000 forintos menüket a látogatók számára. Ezen esemény kapcsán jártunk a Gresham Palotában, a Four Seasons Hotel konyhájában, ahol megkóstolhattuk a “libanapokra” megalkotott ételkülönlegességeket, köztük olyanokat is, melyek a fenti rendezvénysorozatra kitalált menüben is szerepelni fognak.
Míg a résztvevők gyülekeztek, megcsodálhattuk a hotel fantasztikus előterét, a hatalmas üvegkupolát, a csillogó üvegcsillárt vagy akár a díszítésként elhelyezett, vázánként több tucat kardvirágot.
Miután mindenki összegyűlt és a ruhatárban elhelyeztük a kabátokat, elindultunk az alagsor útvesztőjén a hidegkonyhába, ahol a kóstoló várt minket. A szűk kis konyhába ugyan nehezen fértünk be, de a kényelmetlenséget feledtették a kétoldalt a pultokon elhelyezett finomságok.
Elsőként mindenkit itallal kínáltak (vörös és fehérbor, ásványvíz, …), majd miközben elhangzott az általános ismertető, a jelenlévő segítők elkezdték kínálgatni az ételeket.
A “menü” a következő volt:
- Libamáj bruleé fügelekvárral
- Bükki kecskesajt koktél (birsalma, méz, kamilla, zölddió befőtt)
- Sütőtök erőleves, füstölt konfitált libacomb, szarvasgombás grízgombóc
- Juhtúrós palacsinta, csicsókakrém
- Libamell, körte borókabogyó kéregben, gesztenye és zeller
Mint a képeken is látszik, mindegyik étel kis tálkákban, kóstolónyi mennyiségben volt kihelyezve, de természetesen az étteremben “normál” méretben számíthatunk rá.
Elsőként, mint minden “rendes magyar” :-), a levest próbáltam. Ez nem krémleves, hanem erőleves, melyben sütőtök főtt. Kellemes, kicsit édeskés íz, benne apró húskockák és a grízgombóc. Fantasztikus az összhang.
A juhtúrós palacsinta egy érdekes találmány. Maga a palacsinta nem annyira extra, de a rárakott csicsókakrém és a fűszerolaj ad neki egy érdekes ízt.
A libamell puha volt és közepesen átsütött. Mellette a “panírozott” körte édeskés íze remekül érvényesült. Járt hozzá még egy teljes sültgesztenye is. Ezen kívül a gesztenye és a zeller krém formájában volt jelen. A gesztenyekrémben jobban átjött a gesztenye íz, mint a zellerkrémben a zeller, de így is jól passzolt a többi hozzávalóhoz.
A bükki kecskesajttal kapcsolatban megtudtam, hogy az étterem igyekszik minél több hozzávalót magyar vállalkozóktól beszerezni, innen származik a kecskesajt is. Maga a koktél kicsit krémes-morzsás állagú volt, nagyon jó íz-harmóniával rendelkezett és kicsit édes volt. Nálam simán bevált desszertnek is 🙂
A “főételek” sorában utolsónak a libamáj maradt. Felül egy krémes májas, alul az édes fügelekvár. Dísznek némi lilahagyma. Az átlagember nem is gondolná, milyen jól megy a “májkrémhez” a lekvár. 🙂 Igaz, a füge miatt ez is elég édes volt, ami persze nem baj, csak ha sok van belőle egy étkezésen (legalábbis nálam) 🙂
A főételek tesztje és a segítőkkel való beszélgetés kicsit elhúzta az időmet, így a desszertekből már nem sok maradt. Sikerült megkóstolni a máktortát, melyet az idei évi ország tortája ihletett, és egy mangós édességet is.
A máktortában kinézetre ugyan elsőre senki nem ismeri fel az ország tortáját, de miután megkóstoltuk, felfedeztünk minden fontos összetevőt: azaz a mákot és az almát. A mák a tésztában volt elsősorban, az alma a tésztára kenve és a tetején lévő hengeres “képződmény” belsejében 🙂 Nagyon finom volt. A mangós krém is jó volt, Alul pisztáciás, tetején mangókrém.
Az ételeket maguk a szakácsok és a szálloda konyhavezetője kínálgatták. Szívesen válaszoltak a kérdésekre, még akár az elkészítés módját illetően is. Megismertük az étterem 3 oldalas étlap-struktúráját is. Mindig van egy magyar oldal, magyaros ételekkel, van egy “nemzetközi”, elsősorban olaszos ételeket felvonultatva és egy napi menü-oldal. Az menün található ételek változnak az évszakkal együtt is és a vendégek kívánságát is figyelembe veszik. Előfordul, hogy levesznek egy ételt a menüről, de ha sokan kérik, visszakerül. Az árak nem olcsók, de ha a hotel és az étterem színvonalához nézzük, nem is olyan drága. Találhatunk ennél jóval drágább, de kevésbé elegáns helyeket is a városban. Mindenképp érdemes kipróbálni, legalább a fenti éttermi napok alkalmával. Egy 5000 forintos menü az itteni árakhoz képest nagyon jó ár/érték arányt ad. Búcsúzáskor még átvehettünk a ruhatárban egy dobozkában három különböző készítésű bonbont is.
Az étterem-látogató sétánkat ezen a napon egy sarokkal arrébb folytattuk, a Nad’Or Boutique bisztróban. A hely nemrég nyílt meg. Kifejezetten bisztró étteremként tervezték, a kínálat is ennek megfelelően alakul. A belső kicsit egyszerű, de mégis érdekes, engem egy kissé a szocializmus idején oly sokat látható “kocka-modern” stílusra emlékeztet. Nekem kicsit fura, de nem rossz.
Itt a kávét illetve az éttermi napokra javasolt körtés pitét kóstolhattuk meg. Egész pontosan, mivel én nem kávézom, becseréltettem egy forró csokira. Ez jó volt, bár már kezdett elég lenni az édességekből 🙂
Az asztalokon az édesítőszerekből nagy a választék. Édesítőszer, fehércukor, barnacukor. Kinek-kinek ízlése szerint.
A pite viszonylag egyszerűnek tűnt. Alul-felül tészta, benne félbevágott körték helyezkednek el. Hozzá egy is hab, és máris kész a remek desszert.
A pite alapján ez a hely sem lehet rossz, de ide még vissza kell térni egy alaposabb kóstolóra. Talán majd az éttermi napok alkalmával el is jövök 🙂