Budapesten, a Nyugati pályaudvar közelében a Jókai utca egyik pincéjében található a Dzsungel Kávézó és Étterem. Hangulatos hely négy teremmel, (plusz a kávézó) melyek különböző stílusban vannak berendezve. Van egy óceán, egy szavanna, egy kalóz és egy dzsungel terem. Tele pálmákkal, akváriumokkal (az óceán teremben egész falnyi akváriumok vannak), különböző színű lámpákkal, fali “vízesésekkel”. A kalóz teremben pedig természetesen kalózok, kardok, hajóablakok láthatók.
Az étlap is a teremelosztásnak megfelelően van kialakítva. Minden teremtípusnak van étlapi megfelelője. Rengeteg ételt és még több italt kínálnak. Sörök, pálinkák nagy választékban kaphatók. A másfél oszlopnyi listában láthatók belga, cseh, bajor, dán sörkülönlegességek. Sajnos van egy típus, melyet csak a listán látni, valóságban nem kapni. természetesen pont ebből néztünk ki egy szimpatikusat. Helyette kénytelenek voltunk barna sörrel és virgin pina colada-val vigasztalódni. Az ételeknek van egy izgalmas fantázia nevük, alatta pedig a leírás, mi is található benne.
 |
| A virgin pina colada |
 |
| Díszítés az asztal belsejében – műbéka a dzsungeltalajon |
Ilyen hatalmas listából nehéz választani, de azért csak összehoztuk. Mivel csak ketten voltunk, nem volt olyan nagy a kipróbálható ételek skálája, de azért néhányat megnéztünk 🙂
Előételnek választottuk a Sajt, ahogyan a busmanok szeretik… fantázianevű csodát. Ez két hatalmas szelet grillezett gomolyasajtot tartalmazott, remek füstölt ízzel, alatta pedig hatalmas mennyiségben hagymát, némi cukkinit, gombát, répát és paprikát rozmaringgal fűszerezve és grillezve. Az egészben rengeteg apró “széndarabka” (gondolom a grill-lapra letapadt részekről), ami elsőosztályú ízt adott az ételnek.
Folytatásnak levest ettünk. Az étlapon szerepel több különleges állat, de levesben csak a strucc fordul elő, mégpedig struccgulyás címen. Ez nem tudott különösebben felkavarni, így a Tengerek ajándékát választottam. Ez egy remek, tejszínes, krémes kagylóleves, a bortól enyhén savanykásan, gyenge kagylóízzel. Benne kockázott fehér és sárgarépa, valamint krumpli, jó pár darab 3-4 cm-es kagyló társaságában.
Ezután következtek a főételek. Részemről a Pórult járt Gá-val szimpatizáltam a szavanna-lapról, feleségem pedig a Gorillák a ködben nosztalgia-nevű étellel kacérkodott a Dzsungel “tartományból”.
A Pórul járt Gá, mint a nevéből talán kitalálható libából készült. Mégpedig egy liba-bőségtál. Tartalma sok libatepertő, hatalmas mennyiségű, vékonyra szelt lilahagymával, mellette egy ropogósra sütött bőrű libacomb (alig fűszerezve, de vajpuhán), hozzá két szelet füstölt libamájjal töltött libanyak és köretként káposztás burgonyás nudli. A libacomb jó volt, a libanyak is finom májas ízű, kissé talán sós. A tepertőhöz nekem jól jött volna egy kis kenyér, így a nudlival ez túl zsíros. A legjobb benne talán a nudli volt. A káposzta alaposan megsült (ettől jó édes lett), sok borssal és első osztályú, puha nudlikkal.
A Gorillák a ködben elnevezés már kevésbé utal a tartalomra. Ez valójában egy nagy szelet bélszín (kívánság szerint sütve), tetején pirított kacsamáj, azon pirított gomba. Az egész leöntve barnamártással, köretként hercegnőburgonyával. A hús kellően puha, a máj kissé száraz (mintha sertésmáj lenne). A mártás savanykás, édesebben talán finomabb lenne. A burgonyákról nincs sok mondanivaló.
Miután ezeket legyűrtük (nem volt könnyű, nem spóroltak az étellel), már csak a desszert maradt. A nevek itt is izgalmasak, de a tartalmak semmi érdekeset nem nyújtanak. Végül a gyümölcsös somlói galuskánál maradtunk. Így utólag talán az epres rétessel jobban jártunk volna. A somlói egy talán közepes szintű sima somlói volt, csokis piskótával, vanília-pudinggal, kevés csokiöntettel és több tejszínhabbal. Már a felét megettük, de még mindig nem tudtuk mitől gyümölcsös? Ekkor találtam egy kis darab gyümölcskockát benne. A végére 5-6 darab is összejött, együttesen sem tettek volna ki egy harmad almát. Hát emiatt igazán kár volt spórolni a csokival és a dióval (ez nem volt rajta).
A végső konklúzió az volt, hogy túl sok étel maradt még le a próbáról, muszáj lesz még ide visszajönni. A mostaniak közül az előétel és a leves volt a legjobb. Mindenképp meg kell néznem a haltálat, de a kenguru vagy krokodil is érdekes lehet. A hely jó hangulatú, az ételek alapvetően jók. Nem hasonlítanám mondjuk Philippe-hez, mert nem az a kategória. Ez inkább tágabb rétegek számára készül, az pedig sokkal kisebb csoportot céloz. Ettől függetlenül a kevéssé extra ételeket nagyon ízletesen készítik és figyelnek a formára is. A választékra és mennyiségre sem lehet panasz. A pincérek ugyan kissé lassan jönnek, de minden egyéb rendben van. Érdemes kipróbálni.