Volt svédasztalos étkezés és természetesen reggelenként az étlapról választható reggeliket is ki tudtuk próbálni. Az étterem profilja a hagyományos magyaros ételek készítése. Senki ne várjon extra fogásokat, franciásan elegáns díszítéssel. Itt minden a jól bevált standardok mentén működik. Ízlésesen elhelyezett ételek, némi zöldség dísszel, esetleg a jól bevált pirospaprika-szórás a tojások tetején. Persze nem is kíván mást az ember, – főleg egy kellemes, vízen eltöltött nap után -, mint egy finoman elkészített ételt, melynek a mennyisége is megfelelő. Ezt itt megkapjuk. És most lássuk a részleteket, melyekben, közmondásosan az ördög lakozik 🙂
Kezdjük a reggelivel. Ez nekem már önmagában tetszik, hogy egyáltalán lehet reggelit kapni. Tehát nem arról szól a dolog, hogy délben kinyitunk és akkor jöjjenek a vendégek, hanem alkalmazkodva a helyhez, azaz hogy már reggel érkezhetnek a hajózni vágyók, esetleg fent laknak a panzióban és reggelizni szeretnének, az étlap a reggelikkel kezdődik. Lehet kapni kakaót, forró csokit(ez tudom ajánlani 🙂 ), teát, ételnek pedig tükörtojást sonkával, baconnel,rántottát baconnel, sonkával, gombával, sőt bundás kenyeret és (állítólag) sült kolbászt mustárral. Ezt ugyan nem sikerült kipróbálnom, mert nem volt, de hátha egyszer összejön. Sok minden leszűrhető egy helyről az alapján, milyen sült kolbászt árul. 🙂
A svédasztalos fogadáson feltálalt ételek nem tudom, mennyire fedik az étlapon találhatókat, de gondolom van átfedés közöttük. Persze ha nincs, a szakács tudását akkor is tükrözik.
A baconbe tekert máj régi nagy kedvencem. Itt sem kellett csalódnom. A máj puha volt, a bacon szorosan rásült a májra. Kicsit száraznak érződik, de ez nem az elkészítés hibája, hanem, a máj tulajdonsága. Egyedül a fasírt nem jött be. Kicsit zsíros volt és az íze is talán kissé túl paprikás.
A desszert nagyon népszerű volt. Túrós derelye, de nem főzve, hanem olajban sütve, porcukor szórással és tejföllel. Remek íze volt. Olyannyira, hogy mire a fotózás eszembe jutott, már csak kettő maradt 🙂
Italként mindehhez remek Balaton környéki vörösbort, esetleg fehéret vagy sört szolgáltak fel. A vacsorából egyetlen fogást hagytam ki (legalábbis még akkor), ez pedig a csülök volt. Valahogy nem kívántam, és nem jött be elsőre az illata sem. Szerencsére mikor éjféltájban megéheztünk és kértünk némi ennivalót, a megmaradt csülköt hozták ki nekünk, savanyított alma és cseresznyepaprikával, valamint friss kenyérrel. Hát régen esett valami ennyire jól, mint ez a csülök. Vajpuha, a bőre is simán ehető, fincsi zsíros falatokkal. A paprikák is nagyon passzoltak hozzá.
Összességében nagyon bejött az étterem. Semmi túlbonyolítás, egyszerű ételek, egész jó minőségben. A pincérek udvariasak és készségesek (remélem nem csak a rendezvény örömére – igaz ahogy elnéztem a hajótulajdonosokkal, akik ugyebár rendszeresen erre járnak nagyon jó a kapcsolatuk). A hely is kellemes, nagy terasz, kilátás a vízre és a hajókra. Télen-nyáron nyitva, érdemes beugrani akár egy reggelire, akár ebédre.