Az épület belseje hangulatos, világos, a tetőszerkezet is a díszítés része, a falakon körben pedig a három nyulak mese olvasható. A terasz az épület Duna felőli oldalán húzódik körben és így remek a kilátás a folyóra és a túlpart hegyeire.
Sokan voltunk, tömeg is volt, de a pincérek kedvességének köszönhetően végül sikerült helyet kapnunk a teraszon, remek kilátással. Több ember, többféle étel, több teszt lehetőség. Ennek örömére hétféle ételt sikerül kipróbálnom (a desszerteken kívül). Ez már azért nem rossz. 🙂
Elsőként jöttek a levesek: a brokkolikrém leves pirított mandulával nem okozott nagy csalódást. Brokkoli íze volt, a mandula jól kiegészítette ezt.
A tárkonyos vadraguleves már egy érdekesebb eset. Helyes kis piros lábasban tálalták. Rengeteg zöldség volt benne (répa, brokkoli, karfiol, zöldbab), tetején rengeteg tárkonnyal. A hús benne kicsit zsíros volt, de puha. Sajnos az összhatás mégsem volt az igazi. A tárkony ellenére kicsit ízetlennek tűnt. A mennyiségre sem lehetett panasz.
A főételek közül lássuk először a bardírozott csirkemellet füstölt juhsajttal, rozmaringos csicseriborsó-pürével. A csirkemell bacon borítással kellően puha, kicsit sótlan, de jóízű volt. Belsejében volt némi zöldség a juhsajtban. A csicseriborsó-püré sajnos tejesen ízetlen, és kissé darabos állagú.
A dömösi aprópecsenye gondolom helyi specialitás. Valójában egy enyhén fűszerezett brassói, csülökdarabokkal és kovászos uborkával keverve. Ha valaki kedveli a csülköt (mint pl. én), akkor ez egy nagyon jó választás. Bár kissé nehéz étel, én inkább télen kívánok ilyesmit.
Kipróbáltuk a cigánypecsenyét is. Nagy meglepetés itt sem ért. A hús kellően megsült, a fűszerezéséből itt is csak a sót hiányoltam. A tetején a kakastaréj kellemes emlékeket idéz számomra.
A következő, serpenyőben tálalt étel a sült kacsacomb, zöldalmás párolt káposztával, lilahagymás puliszkával. A hagymás puliszka egy kissé morzsolódós volt, zöld fűszerekkel, rétegesen felépítve. Íze önmagában kevés, de ha keveri az ember a lilakáposztával, egyszerűen fantasztikus. Főleg ha hozzáesszük a finomra sült, puha kacsát. Az almaszeleteket a serpenyő aljában találjuk.
A főételek sorát a tűzdelt szarvas-sült áfonyalekvárral és házi burgonyafánkkalzárta. A burgonyafánk csakugyan helyi készítmény lehet, jó ízzel. A hús kellően puha, az áfonyás mártás is fantasztikus. Érdemes kipróbálni.
Természetesen semmilyen étkezés végéről nem hiányozhat a desszert. A választék itt nem túl nagy, mindösszesen 3 ételből választhatunk. Ezeket mi mind ki is próbáltuk.
A köleshalom erdei gyümölcsöntettel egy nagy kupac félig főtt kölesből állt (itt-ott összecsomósodva), leöntve sok gyümölcslekvárral. Ez önmagában nagyon finom, csak kissé túl édes. Ha a mag főttebb lenne, nem is lenne olyan rossz, de így …? A fele sem fogyott el. 🙁
A brownie fagylalttal és mentalevéllel már jobb választás. A csokis piskóta ugyan egy kicsit túl tömör, de a vanília fagylalt és a csokiöntet annál jobb.
A legjobb választás mégis a habos somlói galuska lehet. Ez ugyan egy sima somlói galuska, de a piskóta és a krém mégis annyira könnyűre, “habosra” sikerült, hogy szinte elomlik az ember szájában. A tetejére nyálcsordító tejszínhab-halmok és darált mogyoró került.
Összefoglalva, bár ez az egyetlen ilyen étterem Dömösön, a hely kellően jó választékkal rendelkezik. A minőségre sem lehet nagy panaszunk. Sok, ennél rosszabb étteremmel is találkozhatunk, sokkal jobb körülmények között. A pincérek ugyan kicsit lassan érkeztek (valószínűleg a nagy tömeg miatt), de néhány ételre feltétlenül érdemes volt várni. Ha valaki erre jár, semmiképp ne hagyja ki.