A Korea étterem Budapest viszonylag frekventált területén, az Ilka utcában található. Bár a környéken nagy a forgalom, mégis kevesen ismerik. Saját statisztikáik szerint mindössze a látogatóik 1 százaléka magyar, a többiek koreai turisták.
Őszintén szólva maga a hely kívülről nézve nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek. Egy sarki étterem, egy kopott régi épület aljában. Belülről sem az a csillogó-villogó modern hely. A koreai díszítés is kimerül néhány kép és paraván elhelyezésével. Egyszóval ha az ember csak úgy erre jár és benéz, nem biztos, hogy feltétlenül ingere támad ide betérni. Persze, mint tudjuk, a látszat csal, és ha valakinek jó orra van az sok minden felfedez.
Ebbe az étterembe szervezte a
Lucullus az első koreai vacsoráját. Az étteremben a galérián található több asztal, valamint egy külön terem is. A galéria részt foglaltuk el, és izgatottan vártuk, mit is tud a koreai konyha 🙂 A tálalás már eleve érdekes volt, még sehol sem találkoztunk fémből készült evőpálcikával.
Az első pont kis csalódást okozott. Italként szerettünk volna valami koreait, vagy legalább keletit. Az étlapon szerepelt gyömbér és zöld tea, de sajnos a valóságban már nem létezett, csak Pickwick tea. Alkoholos italból egyetlen nemzeti volt, a Soju, ami édesburgonyából, rizsből és árpából erjesztett “likőr”, bár ízre inkább az orvosi sebfertőtlenítőt juttatja az ember eszébe. De ez legalább igazi koreai, és azért annyira nem is rossz 🙂
A menü:
Fő(bb) ételek
- ModeUm Jun, azaz asszortiment tál: rajta tojással pirított haltallér, darált hús szójaszósszal, koreai palacsinta
- Bulgogi, speciális szószban pácolt marhahús, szezámolajjal, hagymával
- SzóGál Bi, a koreai süsd-magad-mozgalom remeke, azaz pácolt rövid marha oldalborda Wasabi dresszinges zöldsalátával
- Jázmin rizs
Ban-csan (mellékételek)
- Az elmaradhatatlan Kimchi, azaz kínai kel halszósszal
- Katt ugi, jégcsapretek nagyon különleges ízvilággal
- Shi gam chi, gunnyasztott spenót
- Po-sot, koreai gombaféle
- Erjesztett szójababcsíra
Desszert
- Csokoládégolyó koreai inspirációval átitatva
Mint megtudtuk, a koreai konyhában minden főbb ételhez tartoznak úgynevezett mellékételek. Az első fogáshoz, a ModeUm Jun-hoz 5 mellékétel is érkezett. Az egésszel mindössze annyi gond volt, hogy a 4 és 6 személyes asztalokhoz ugyanannyi étel érkezett és mindkettőn 4 felé voltak osztva az egyes elemek. Így kicsit nehézkes volt az osztozkodás 6 személy esetén. Mindenesetre ahogy abból a fél falatból megállapítható volt, a haltallér puha volt a párizsias bundájában. A koreai palacsinta valamilyen zöld levéllel keverve is finom volt. A darált húst elsőre nem vettük észre a tésztájában, de mikor elolvastuk hogy az van benne, valóban felrémlett, hogy mintha itt-ott beleakadtunk volna némi húsba is. De az íze ennek is jó volt.
A mellékételek is érdekesek voltak. A kimchi kínai kelből volt, piros maszattal borítva. Ízre halvány savanyúkáposztás alapíz (állítólag valóban hasonlóan erjesztik a káposztát, mint itthon), hozzá igen kemény csípős íz. Ajégcsaperetek szintén pirosan, savanykásan és igen csípősen segített az étvágy előkészítésében. A gunnyasztott spenóton a szezám íz dominált, ahagymás gombában pedig a gomba vitte a prímet. A szójabab kicsit édeskés, de jó ízű volt. Középen egy kis mártogatós szósz is meglapult, szójás, szezámos, hagyás, de nemigen volt mit belemártani.
Őszintén szólva, mivel a főbb étel igencsak kóstoló szinten működött (fejenként egy falat), a mellékételekhez az ember szívesen vett volna némi köretet, legalábbis a nagyon csípősökhöz.
A következő fogás a Bulgogi, azaz a pácolt marhahús szezámolajjal és hagymával. Ehhez köretként kaptunk egy csészényi (marék 🙂 ) rizst is. A hús puha volt, fokhagymás-szójaszószos ízzel, finom gombával és hagymával.
Szerencsére ekkorra már eljutott a mennyiségi reklamáció híre az illetékes helyre, s így a nagyobb asztalokhoz a végén kihoztak egy második adagot is belőle.
Ezután egy kis pihenő következett, miközben a pincér nekilátott a legfőbb fogáshoz való előkészületeknek. Bekapcsolta az elszívót, levette az asztalok közepén található fém fedőket, melyek alatt egy kis gázgrill rejtőzött. Begyújtotta és amíg melegedett, kihordták a sütnivalókat.
Ez pedig nem volt más, mint fokhagymás, barna szószban pácolt marhahús. Ehhez járt zöldsaláta (ezt nem találtam túl izgalmasnak) és kaptunk még kimchit, gombát és spenótot az első 5 mellékételből, valamint fokhagyma szeleteket.
Ennek a fogásnak két poénja is van. Az egyik, hogy magunk süthetjük a grillen, a másik pedig, hogy szeletelni (mivel kés és villa nincs) ollóval kell. Így aztán minden megsült szeletet ollóval ügyesen 6 felé vágtunk. Érdekes, sőt elég vicces játék volt 🙂 Az elkészült húsra senkinek nem lehetett panasza. Nagyon puha, és nagyon finom volt.
Ja igen, már a kezdeti tálaláskor minden teríték mellett volt egy tányér, benne valamilyen pirosas massza. Ez ízre a japán vörös mizo-ra emlékeztetett és valóban valamilyen bab-paszta volt. Mivel nem volt semmihez rendelve és itt ettem meg, a marhához. Remekül passzolt hozzá.
Már csak a desszert volt hátra. A Lucullus csokikreációját Király Anita alkotta. Kívül finom étcsokis bevonat, belül selymes krém. Az ember nem is hinné, hogy ebben a finom édes krémben kínai kel és gyömbér is előfordult.
Összefoglalva, az ételek jók voltak, bár annyira nem éreztem extra ízeket, leginkább a kínai ízekre hasonlított. Mindenesetre a konyha jó. Inkább technikai nehézségeket éreztem. Ilyen például a fent említett 6 főre 4 főnyi ételt, 4 részre osztva viszünk ki. Szegény pincér egyedül szolgálta ki a húszegynéhány embert. Ez főleg fizetésnél volt érdekes, amikor megállt egy asztalnál, egyeztette milyen italokat rendeltek, szétbontotta fizető csoportok szerint, majd lement a számlákért. 3-4 perc múlva feljött, elkérte a pénzeket, majd lement a visszajárókért. Újabb pár perc múlva visszajött, visszaadta a visszajárót és ment a következő asztalhoz. Kicsit nehézkes és lassú volt a dolog.
Ha csak az ételeket nézem, szívesen visszajönnék még ide, de az árak alapján nem hiszem, hogy fogok. Egy előétel átlag 3000-3600 Ftba kerül. 2900 Ft alatt talán étel sincs. És ami érdekes, hogy a vilmos körte pálinka ára megegyezik az ősszibaracklé (2 dl) árával. Gyümölcslé-gyümölcslé?
