Az Andrássy út elején, egy régi épület földszintjén található egy étterem,mely csipetnyi keleti hangulatot visz a pesti belváros forgatagába. Ez pedig a
Kaeng Som Tom Yum thai étterem. Eredeti thai szakácsok dolgoznak az apró látványkonyhában, ahova a vendégek nyugodtan beleshetnek miközben a vacsorájukra várnak. Az étteremben szolid keleties hangulat uralkodik. A földszinten is helyet foglalhatunk, de van egy emeleti-galéria része is, rengeteg hellyel és remek díszítéssel. Be lehet ide ugrani egy gyors menüebédre éppúgy, mint egy nagy thai vacsorára. Az étlapon találhatunk előételeket, leveseket, salátákat is. A főételek és levesek esetében ráadásul magunk választhatjuk meg, hogy csirke, sertés vagy marhahússal, esetleg garnélával, hallal, tintahallal készüljön.
Első alkalommal az étterem hivatalos megnyitóján vacsoráztam itt, akkor még Sao mester is itt dolgozott. A második alkalom körülbelül két hete jött el, egy baráti vacsora formájában. Lássuk a részleteit:
Levesként mindketten a hagyományos Tom Yum levest választottuk, garnélával. Szerencsére nem kellett csalódnunk benne. Sok gomba volt benne, koriander-zöld és természetesen garnéla, a szokásos módon pucolva, azaz a végén még rajta található egy adag kitinpáncél a farkával együtt. (Hogy miért jó az, hogy az ember a levesbe nyúlkál kézzel ahhoz, hogy megegye a rákot, nem tudom, de ezt már nagyon sok helyen tapasztaltam 🙂 ) Az íze az általam annyira kedvelt csípős-savanyú íz.
A két főfogás egyike az izgalmas nevű Ka nom jeen nam ya pla too na volt. Az étlapon a következő összetevők szerepeltek: tonhal, erjesztett rizstészta, vörös curry szósz, vad gyömbér, kókusztej. Az első meglepetés az volt, hogy nem találtuk benne a halat. Megkérdeztük a pincért, aki elárulta, hogy a hal a szószba van beledarálva. Igaza lehetett ( 🙂 ), valóban enyhén darabos volt a mártás. Az íze egész jó volt, és miután arról is felvilágosítást nyertünk, hogy hogyan is szokás ezt az ételt fogyasztani (a mártás rá kell önteni a tésztára, hogy megpuhuljon), kedves vacsoratársam vígan elfogyasztotta. A babcsíra is remekül passzolt az ételhez.
Az én választásom a Panang-ra esett (hús pirított panang curry pasztával, kókusztej), tenger gyümölcseivel. Ez gyakorlatilag egy piros curry paszta ízű, enyhén csípős, tejes, krémes mártás, tenger gyümölcseivel. Hozzá nagy adag rizs. Semmi extra, de kellemes íze van.
Miután ezekkel végeztünk, úgy éreztük nem mehetünk el valamilyen édesség nélkül (nem jutottunk még a beszélgetésünk végére 🙂 ). Nos, mint a legtöbb távol keleti konyhán, itt sem találtunk túl nagy választékot. Volt gyümölcskehely (háromféle gyümölcs közül lehetett választani – licsi, rambután, ram yai), vagyKhao niaw ma muang (édes ragacsos rizs, kókusztej, mangó). Első körben felvilágosítást kértünk a pincértől, mi is az a rambután illetve a ram yai gyümölcs, illetve milyen is egy gyümölcskehely. A gyümölcs bemutató nagyon hatásos volt, kaptunk két műanyag kirakati gyümölcs-mintát. A rambután egy nagyra nőtt licsihez hasonlít, míg a ram yai egy óriás szemű szőlőre emlékeztet. A kehelyről kiderült, hogy gyakorlatilag konzerv gyümölcsből készül. Miután megkaptuk az is láthattuk, hogy más sincs benne, mint a konzervből kiszedett gyümölcs és az édes lé. Hát, nem egy nagy szám.
A másik édesség tulajdonképpen kókusztejjel ragacsosra főzött tejberizs, tetejére mangószeletek kerülnek és még némi öntözést is kap a kókusztejből. Ennek egész jó az íze, de annyira nem különleges.
Összefoglalva egy kis csalódás ért abból a szempontból, hogy a nyitóvacsorán izgalmasabb ételekkel találkoztam. Most egy kicsit “gyorsbüfésebb” érzésem volt. Félreértés ne essék, az ételek igen ízletesek, mégis kicsit “egyszerűnek” tűnnek. (Lásd gyümölcskehely, vagy a panang design-ja.) Persze ettől még bármikor szívesen beülök ide, de valahogy hiányzik az igazi “professzionalitás”. Valahova az ebédelős étterem és egy nagy komoly étterem közé tudnám besorolni.
Az is furcsa, hogy az étlap is változik. Az első alkalommal volt egyfajta étlap, a második esetben már egy másik (ez volt a neten is), és most, amikor írom ezt a cikket (2 hét eltéréssel), a neten egy harmadik fajta étlapot látok. Alig találtam meg benne, mit is rendeltünk. Ráadásul mintha az összetevők sem pontosan ugyanazok lennének (de itt lehet, hogy tévedek). Ettől függetlenül, ha valaki thai ízekre vágyik a belvárosban, nyugodtan keresse fel ezt a helyet.
