Újabb eltelt év, ismét szülinapi vacsora a Lucullus szervezésében. Természetes Wang mester (aki szintén a társaság alapítói közé tartozik) éttermében, a Gizella úton. A hatalmas étterem szinte teljesen megtelt a lelkes vendégekkel, akik a gasztronómiai élmények mellé lehetőséget kaptak az “adni jó” érzés megélésére is. Több éve szokás már az egyesületnél, hogy a karácsonyi vacsorán gyűjtést rendeznek a MikulásGyár számára. A vendégek által felajánlott ajándékokat az alapítvány képviselő viszik el és juttatják el a rászorulóknak. Ezúttal is nagy halom játék, könyv és tartós élelmiszer gyűlt össze a gyüjtő-sarokban.

Kis csúszással, rövid nyitóbeszédet követően megindult az ételek áradata az asztalokra.

A meghirdetett menü:

• Kínai csípős-savanyú leves
• Sertésoldalas-leves kínai zöldborsóval és algával
• Tavaszi tekercs
• Száznapos tojás
• Ínyenc marhasaláta szójaszószban
• Az “elmaradhatatlan” fekete fafülgomba-saláta
• Lótuszgyökeres Gong Bao csirke
• Pekingi hagymás csirke
• Zöldhagymás kacsa
• Ég és Föld oldalas
• Édes savanyú sertés “Peking style”
• Marhahús fekete babbal, papírikával
• Főtt jázmin rizs
• Wang mester “Signature dish” – házi piratott tészta

Először, gyors egymásutánban az előételek érkeztek. A fafülgomba-saláta a maga zseniális édes ecetes ízével remekül csillapította a marhasaláta csípős ízét. A marhához járt még uborka és remek szójás-szezámos szósz.

A tavaszi tekercs a megszokott káposztás töltelékkel és édeskés paradicsomos szósszal érkezett.

A kínai konyha kihagyhatatlan találmányát a száznapos tojást ezúttal új köntösben, apró kockákra vágva, lágy tofukockákkal édeskés szójaszószban tálalták. Avatatlan szemlélő számára rendkívül bizarr kinézetű a dolog, hisz a fehérje rész lila és kocsonyás,a sárgája még sötétebb krémes állagú valami. Az íze viszont feledhetetlenül jó.

Kétféle levesből választhattunk, mi az ismertebb, csípős-savanyút részesítettük előnyben. Nagy tálban halványpiros (narancsos) színben érkezett egy sűrű lé, melyben rengeteg tojáslepel, tofukockák, csirkecafatok és némi répa lebegett. Ízre inkább csípős, erős pistás, mint savanyú. Össze sem hasonlítható a gyorsbüfék által kínált levessel.

Rövid pihegési szünet után a pincérek elkezdték kihordani a főételeket. Kínai módra ahogy elkészült az étel már érkezett is az asztalra, a végén már hely sem maradt a sok táltól. Nem tudtuk olyan gyorsan enni az ételt (főleg hogy már kezdtünk jól lakni :-)), ahogy főzték.

A Wang féle házi készítésű pirított tészta mellé kaptunk rizst is. Persze a tészta önálló ételként is megállja a helyét (zöldséges, tojásos, fokhagymás, enyhén pirult ízű, helyben készített), de az európai szokások azért uralkodnak az emberen és sokszor köretként kezeljük.

És amihez fogyasztottuk: Elsősorban a mindenfelé kapható gong-bao csirke, mely szintén új köntösbe öltözött. A húson édeskés, krémes kéreg, minimális szaft, sok mogyoró édesebb alapíz. Zseniális.

A zöldhagymás kacsa már szaftosabb volt, igaz egészen enyhe ízzel. A hús puha, jól megsült zsírosabb bőrrel.

Pekingi stílusban ezúttal csirke készült. A hozzávaló palacsinta és uborka-póré töltelék viszont ugyanaz volt. És természetesen az íz kombináció sem változott, remekül illik eme három eltérő karakter egymáshoz és a sima palacsintákhoz, melybe betekerjük.

A paprikás marhahúst szintén vékony kéreg borítja (gondolom a keményítő jótékony hatása). Íze paprikás, a hús elképzelhetetlenül puha.

Végére maradt az egyik nagy kedvencem az ég és föld oldalas. A hús magától elválik a csonttól és a tetején a paprikás-hagymás-fűszeres borítás engem teljesen függővé tesz. Ha csak ezt kapnám az egészből, nekem az is maga lenne a mennyország 🙂

Legvégül, mintegy desszertként az édes-savanyú sertés érkezett. Hosszú húscsíkok valamilyen panír-szerűségben, rajta égetett cukor. Jó, de már alig kaptunk levegőt a sok ételtől. Kicsit tréfás a cucc, hiszen ha rögtön enném, akkor forró, de ha várok egy kicsit akkor megköt a cukor, lehet ropogtatni, csak éppen összeragad a többivel 🙂 Azért becsülettel próbálkoztunk, hogy még beférjen 🙂

Nincs születésnap torta nélkül. Ezúttal is Király Anita, a Lucullus standard cukrásza készítette a hatalmas, kókuszos-csokis habos költeményt. Nagyon jó volt, csak ugye a hely az ember belsejében véges 🙂

Wangnál autentikus italokból sincs hiány. Különböző kínai pálinkák, teák kaphatók. Még fél literes palackos verzió is van. Én a szilvásat kóstoltam. Elképesztő találmány, soha nem jutna eszembe füstölt szilva ízű üdítőitalt készíteni. Nekik sikerült. Az eredmény érdekes, iható, bár nem ez lesz a kedvencem 🙂

Összességében a születésnap jól sikerült. Most ugyan nem mentünk 20 fölé az ételek számával, de a legjobbak maradtak a válogatásban. Nem volt olyan, amire azt mondtam volna, hogy ez átlagos, vagy az alatti. És a mennyiség még így is bőséges volt. A pincérek ezúttal is sikerrel győzték le a nagy számú vendég, rengeteg étel problémát. Minden zökkenőmentesen működött. csak gratulálni tudok hozzá. Minden kínai konyha kedvelőnek ajánlom a helyet. Aki még csak a gyorsbüfében próbálta ezt a konyhát, kezdje itt az ismerkedést az igazi kínai konyhával.