A héten nyílt meg Wang mester újabb kínai étterme, ezúttal a belváros szívében, a Petőfi Sándor utca elején. (bejárat a Pilvax közből) A hely apró, mindössze 28 fő befogadására alkalmas. A környezet sem az a “rikítóan kínai”, inkább visszafogott “deszka-design”, szolid kínai motívumokkal (buddha oltár a bejárattal szemben, falfüggöny kínai felirattal,…)
A vezetőség terveiben egy kínai fine-dining étterem szerepel. Előre megtervezett ételsorokkal, franciás tálalással. A konyha alapvetően kínai, egyéb ázsiai (japán, tha, koreai) beütéssel.
A nyitóvacsora menüje a következő volt:
- Grillezett nyúl Mandarin módra
- Mandarin kóstoló (fokhagymás sertés tekercs, szívkagyló és Guo Tie)
- Taiwan-i marhahús leves
- Gong Bao liba máj házi pitával
- Tőkehal filé thai szósszal és friss zeller salátával
- Teriyakis kacsamell lótuszgyökérrel és tofumetélttel
- Kókusszal bevont rizstészta sárkány gyümölccsel
Az ételek, a franciás stílusnak megfelelően nem nagy adagban “közös tányéron” érkeztek, hanem ízlésesen tálalva, személyenként.
A nyúl: ezt az ízt már többször is éreztem Wang mester éttermeiben és nagyon bejött. A hús is remek.
A kóstoló: a tekercseknek nincs extra ízük, de benne a zöldségek és különösen a hozzá tartozó mártogatós (szezámos, szójás) ezt feledtetik. A kagyló jó, alatta némi zöld is rejtőzik. A harmadik egy húsos táska-szerűség kellemes ízzel és pirított külsővel.
A leves: ez is szokatlan módon érkezik, először a “betét”,
majd kis “teáskannákban” a lé. A hús és tészta önmagában nem túl ízes, de a csípős lével már igen jó.
A vacsora csúcspontja “kínai gyros” 🙂 A pohárkában libamáj található (szójás, édeskés íz, némi zöldség), melyet a mellette található, kettévágott pitába tölthettünk. És persze a maradékot csak úgy, “nyersen” is befalhattuk. Mennyei 🙂
A narancssárga volt az uralkodó szín a vacsorán 🙂 Persze ez mit sem vont le a hal élvezeti értékéből. A hús puha (kissé szálkás), a mártás remek.
Meglepetés fogás a két húsos táska. Ez a hagyományos töltelékkel bírt (nem úgy, mint a válogatásban érkezett táska), egyedül valamilyen szószt hiányoltam hozzá.
Kacsamell: puha, szójás szósz. A tofu metélt meglepett, első ránézésre tésztának néztem. 🙂 De így még sokkal jobb volt az összhatás.
A desszert a szokásos risztészta golyó, szezámos töltelékkel, új köntösben. A kókusz borítás és a hozzá adott gyümölcs egészen megbolondította ezt az egyébként sokszor megosztó étel.
A vacsora jó hangulatban telt, a fogások között időnként várakozni kellett, de megérte. Mindenképp érdemes meglátogatni a helyet. Vigyázat, helyfoglalás szükséges!