Baráti beszélgetésre gyűltünk össze 30-án este a Ferenc Ferdinánd étteremben. A helyet már régóta kinéztem magamnak, a cseh konyhát is szeretem, így kíváncsian vártam mit kapunk. Az első benyomás az étteremről nem túl fényes. Kívülről is kopott, egyszerű épület, a belső is inkább szürke, hideg, hiába a cifra, bécsi hangulatú berendezés.

Társaságunknak több asztalt toltak össze a helyiség közepén. A párnázott székek nagyon elegánsak (bár láthatóan nem mai darabok), de a súlypontjuk nem túl jól van elhelyezve. Hátratoláskor, főleg ha még kabát is van a háttámlán, könnyen borulnak.

Lassan gyűltünk össze, így a korán érkezetteknek bőven volt idejük az étlapot böngészni és a söröket kóstolgatni. A felszolgálónk udvarias, segítőkész de kissé távolságtartó volt.

A választék viszonylag nagy, igaz olyan sok extrát nem tartalmaz. A szaftosabb ételekhez knédli, zsemlegombóc a köret és a sültekhez rengetek párolt káposzta is jár.

A pácolt camembert sajtot (hermelin), mint előételt semmiképp nem hagyhattam ki. Magam is készítettem már ilyet, kíváncsi voltam a hivatásos 🙂 verzióra is.  Fatányéron, salátalevélen érkezett. Lágy, nem túlérett sajt, melyet borssal, paprikával, hagymával fűszereztek és olajban pácoltak. Az olajos lé kicsit savanykás volt, melyet vélhetően a tetején elhelyezkedő ecetes pepperoni paprikának köszönhetett. A kellemes ízű, kissé tán sótlan , krémes sajt nagyon jól esett.

A tatárbeefsteak (“ahogy az U Zlateho Tigrában készítik“) előre bekeverve, rengeteg pirított kenyérrel érkezett. Fő ízként a mustár és a bors érződött rajta a hagyma mellett, de nem volt igazán jól elkeverve. Nem tudom, Tigrában hogy készül, de én a fűszeresebb (és nem sótlan) verziót jobban kedvelem. 🙂

A vörösboros vadragu Jicini knédlivel egy sűrű szaftos, édeskés ragu, puha hússal. A Jicini knédli olyan, mint egy zsemlegombóc. Félbevágták és megpirították. Ez jót tett neki, mivel különben erősen sótlan és víz izű volt. A ragu viszont jó.

Főételként az én választásom a Mesterhármas nevű ételre esett. Erre ugyanis háromféle húsételből került “minta”, így mindjárt több fogást is kipróbálhattam. A vadas marha krémes, édeskés, benne a két apró, vékony szelet marha kissé száraz volt. Hozzá a zsemlegombóc itt is sótlan és víz izű. A cseh gulyás egy finom, enyhén paprikás, sűrű szaftos “pörkölt”. A hús puha, igaz a tálra csak mutatóba került kb. 5 darabka. A hozzá adott knédlire sajnos nem mondhattam, hogy friss. Száraz, gumis volt, nehezen vágható. Vagy régi, vagy mikróval melegített és mikor kihűlt kiszáradt. A mennyiséget a csülök képviselte. Szép nagy darab, sok hússal, puha bőrrel és zsíros résszel. Ez kifejezetten jó volt. Kaptam hozzá mustárt, tormát és egy rakás savanyú uborkát.

Italból a csapolt barna és vörös sörök jók, a limonádé is elfogadható szintű.

Az esti programunk jól sikerült és még jól is laktunk. Az ételek nem rosszak, de azért még lehet fejleszteni. A belső is lehetne melegebb, világosabb és vidámabb. Azért még biztos visszanézek.