A Tacos Locos étteremben először a TableFree legutóbbi sajtótájékoztatóján jártam. Kedvelem a mexikói konyhát és nagyon megörültem annak, hogy végre Budapesten is található egy “használható” mexikói étterem. Az üzletvezető elmesélte az étterem történetét, beszélt a terveikről és természetesen nem maradhatott el a kóstoló sem. 🙂

Kaptunk nachost 3 színben, jalapeno paprikát cheddar sajttal töltve, csirkehúsos quesadillas-t, csirkefalatokat, burritot. Mindehhez különböző mártásokat (avokádó krém, tejföl, csípős salsa) és friss zöldségeket (sárgarépa, zeller). Sajnos fotót csak későn jutott eszembe készíteni, így nem mindent sikerült megörökíteni. 🙂

A csirkefalat ugyan nem volt túl izgalmas (sima rántott csirkemellnek tűnt), de a többi elég izgalmas volt. Annyira mindenesetre felkeltette a figyelmemet, hogy a legközelebbi családi születésnapot itt ünnepeljük. 🙂

A sajtótájékoztatót követő héten, hétköznap ebédre mentünk ünnepelni. Asztal nem kellett foglalni, nem volt akkora tömeg. Elsőként az italokat választottuk ki. Az alkoholmentes gyümölcslevek közül már próbáltam a tamarindot (finom volt), most sor került a mangóra és a hibiszkuszra. Egyikben sem kellett csalódnunk. 🙂

Levesből 3 félét találunk. Ezekből engem leginkább a tortilla leves érdekelt, így ezt rendeltem. Az alap egy paradicsom leves (szerencsémre csak enyhén jön át a paradicsom íz). Beleszórva aprított tortilla chips, sajt, tejföl és feketére pirított chili-paprika. Gyakorlatilag a tortilla határozza meg az egész leves ízét, némi paradicsom utóízzel. Ha lassan esszük, akkor teljesen szétázik a chips. Ettől függetlenül nekem bejött a leves, bár nem ez volt életem legizgalmasabbja. Azért a mennyiség is lehetne több. 🙂

Ezután következtek a főételek. Az egyik, amin megakadt a szemem, az enchilada mole szósszal. A szósz állítólag 40 féle fűszerből álló csokoládés chilis szósz. Íze enyhén pirult íz, néha némi étcsoki utánérzéssel. A sok fűszert nem éreztem, inkább kicsit egyhangúnak tűnt, főleg ilyen nagy mennyiségben. Szerencsére a túró és a hagyma visz bele némi változatosságot. Az enchiladák tölteléke finom, a tészta jól megpuhul a szószban. A köretként kapott kevéske mexikói rizs (paradicsomos, némi zöldséggel dúsított) pont jó kitunkolni a megmaradt szószt. Azért a legfinomabb a lágy és krémes babpüré volt. 🙂

A másik választásunk a tampiquena húsos tál. Ez egy több ételből összerakott tál. Közepén vékony szalag formára vágott,  enyhén fűszeres, puha bélszín feltekerve. Hozzá friss avokádókrém, hagymával. Mellé köretként sajtos quesadilla (nagyon jó) és charros bab. A bab kis tálkában érkezett “bableves” volt. Került még ide zöld enchilada is. A tésztája megázott a zöld szószban, amely friss ízű és enyhén csípős volt.

Sajnos miután mindezt végigettük, még éreztem némi űrt a gyomromban :-), így a végére beiktattunk egy újabb előételt. Választásunk a cochinita pibil-re esett, melyet sopes-on (kukoricalepény) tálaltak. A lepény kb. 0,5-1 cm vastag volt, alul pirult, felül puha. Erre tették a rávalókat, mint egy szendvicsre. A sopes-t megkenték babpürével, és erre halmozták a húst, majd a salátát, túrót, hagymát. Került mellé csípős salsa is mártogatni. A hús tulajdonképpen egy szálasra szétfőtt pörkölt volt, aminek a sűrűjét kupacolták fel a szendvicsre. Íze enyhén fűszeres, érdekes kiugrás benne a szegfűszeg.

Összességében az étterem jól szerepelt nálam. Az ételek jók, vannak izgalmasak is köztük, amiket érdemes kipróbálni. A pincérek udvariasak, segítőkészek és gyors volt a kiszolgálás is (igaz épp nem volt nagy tömeg). Mindenképp kipróbálásra javasolt, én még biztos visszamegyek.