Extrém “Update” vacsora a Romani Platniban

Lucullus ezúttal “hazai” pályán maradt. Nem egy idegen ország konyhájával ismerkedtünk, hanem ezúttal egy hazánkban is élő népcsoport, a cigányok gasztronómiáját próbálhattuk ki. Ezen belül is azt a részt, mely a legősibbnek mondható, a szegény emberekét. Ezekben az ételekben nyoma sincs a zenész cigányok gazdagságának, a lehető legkevesebb fűszerrel és a lehető legegyszerűbb alapanyagokkal találkozhattunk.

Erre a “Romani platni” projekt keretében, a 9. kerület egy még a régi idők emlékeit őrző területén, a Ferencvárosi tanoda ifjúsági irodájában került sor. Az épület még erősen magán őrzi az elmúlt évtizedek nyomát. Az “étterem”, bár igyekeztek felújítani, meg sem  tudja közelíteni egy modern étterem hangulatát. Igazi “roma” lakásétterem.
Az étterem kívülről
A belső a bejárat felé nézve
A konyhában igaz roma háziasszonyok dolgoznak, akik még ismerik a hagyományos ételek elkészítési módját. Teszik mindezt egy egyszerű, bármely otthonban megtalálható palackos gáztűzhely segítségével.
A konyha és az egyik szakácsunk
A konyha az étterem felől nézve

A háttérben modern cigányzene szól egy laptopról. A felszolgálásról a szakácsaink és a projekt fő szervezője gondoskodik.

És most nézzük a menüt:

  • * Muzsgyej – friss bodaggal ( paprikás sült szalonna friss, illatos fokhagymával, házi kenyérrel)
  • * rántott leves, reszelt tésztával ( habkönnyű selymes leves – házi  reszelt tésztával)
  • * malactartó, libás krumpli (sertés belsőség fokhagymásan sütve, igazi kuriózum)
  • * zsurmó, forró barackkal (omlós tészta cukrozott sült morzsával, forró barackkal és mézzel)
  • * tepertős csokoládéinspiráció a Lucullus BT Kultúraalakító Bizottságától

A muzsgyej füstöl húsos szalonnából, ropogósra sütött fokhagymából és sok paprikás zsírból készült. Igazi kézzel evős, mártogatós étel. Mártogatni a friss bodagot lehetett, melyet a tűzhely sütőjében, egyszerű tepsiben készítettek, liszt, víz, sütőpor segítségével. Meglehetősen tömör, de finom ízű “kenyér” lett belőle.

A sok zsír után könnyítésnek rántott levest kaptunk. Egyszerű étel, kevés köménnyel és paprikával.

A főfogásnak már a neve is “bizarr”. Malactartó, alias sertés petevezeték krumplival. Az elmaradhatatlan sok zsírban készült, hagymával, petrezselyemmel és borssal. Az íze kicsit a hagymás májra emlékeztetett. Meglepően finom volt, bár a kényes gyomrúak nehezen bírták a sok zsírt. Egy kis savanyúság nagyon jól passzolt volna hozzá.

Az első desszert kenyér kenyérrel kombinálva. Főtt laskatésztára cukrosan pirított kenyéraprólékot szórtak, amit némi méz (vagy cukorszirup) segített még jobbá tenni. Díszítésnek egy fél sárgabarackot kaptunk rá. Bár senki nem gondolná, de igencsak finom édesség kerekedett belőle.

A befejezés már a Lucullus csokoládé-szekciójának munkáját dicséri, de igyekezett illeszkedni a vacsora extremitásához. A tepertővel “töltött” csokoládé-bonbon érdekes érzéseket váltott ki az ember ízlelőbimbóiból (néha tepertő, néha csoki íz keveredve), de a végső eredmény pozitív maradt.

Összefoglalva egy egyszerű, de nagyon ízletes ételsort próbálhattunk ki. Mindenkinek tudom ajánlani, hogy próbálja ki valamelyik menüsort a Romani platni szervezésében. Kényes gyomrúak azért készüljenek pálinkával, vagy bármivel ami segít nekik a zsír emésztésében.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..