Ez az étterem a másik nagy kedvencem a Balaton nyugati csücskében, mely szintén nem maradhat ki a környéken tett látogatások alkalmával. Tulajdonosai magyarok, akikkel legutóbbi látogatásomkor beszélgettem az étterem működéséről és kialakulásáról. Megtudtam, hogy az egyikük szakács és Bécsben élő mexikói szakácsoktól tanulta/tanulja a mesterséget. Jó pár éve nyitotta ezt az éttermét, mely azóta is nagy népszerűségnek örvend. Egyszóval itt, ha nem is első kézből, mexikói szakácstól kapjuk az ételt, de legalább mexikóiak tanítványa főz nekünk.
Az étterem Keszthely városának frissen felújított főterén található, a Balaton Színház mellett.
Jó időben van egy hatalmas utcai területe a téren, emellett pedig egy kisebb pincehelyiség áll rendelkezésünkre.
Az étlapon megtalálhatók a mexikói konyha varázsszavai: enchilladas, nachos, tortilla, fajitas, entradas, burritos. Nem is egyszerű a választás. Szerencsére mi öten voltunk, így viszonylag sok ételt kipróbálhattunk.
Elsőként a levest. Háromféle leves kapható. Ebből, korábbi jó tapasztalatok alapján, a “Los Amigos” levest választottam. Az étlap szerint: “Egy sűrű leves marhahússal, zöldséggel, babbal, tortillaval tálaljuk.” És valóban. Az íze egy jó erős marha-babgulyásra emlékeztetett, ahol a hús darált formában került a levesbe. Közepén tejföl, a tányér mellett frissen sütött tortilla kapott helyet. Mint mindig, most is úgy működött, hogy csak én rendeltem levest, és mindenki az enyémet ette. 🙂
Főfogásnak ki-ki ízlése szerint választott. A legegyszerűbb a “Los Amigos” saláta volt, hozzá csirkefalatkák hasábburgonyával. Ezek nem kifejezetten mexikói ételek (a csirke a gyerekmenü része). A saláta többféle zöldséget, olívaolajat, parmezánt és fokhagymát tartalmazott.
A csirkefalatok hasábbal sem okoztak meglepetést 🙂
Ennél már érdekesebb, általunk szintén gyakran választott fogás a “Mexikói vasalós csirkemell“. A két szelet csirkemellet a hatalmas szenes vasalóval a pincér az orrunk előtt, a tányérunkon “vasalja”. Rozmaringgal fűszerezik, hozzá grillezett kukoricát (csövesen) és papas burgonyát tálalnak.
A mexikói motívumos tányéron, ízlésesen elrendezett étel nem csak jól mutat, de ízre is nagyon finom.
A “BBQ wings” nevű étel a gyorsétterem láncok segítségével már elterjedt hazánkban. A grillezett, nagyon enyhén fűszerezett csirkeszárnyakhoz barbecue szószt kínálnak, kívánság szerinti körettel. Magam részéről kicsit jobban megfűszerezném a húst, de a szósszal és a grillezés közben pirult részek ízével így is kitűnő.
A “Frijoles con poblano” forró serpenyőben kerül az asztalra. A fűszeres csirkemellcsíkok alatt hagymás, paprikás, cukkinis, babos paradicsomszósz lapul fokhagymával ízesítve. A tál közepén “mexikói rizs” púposodik (nagyon ízletes, enyhén paradicsomos és fűszeres rizs), körülötte egy adag steakburgonya terül el. A feltétlenül kipróbálandó étel kategóriába sorolódik.
Mexikói egytálétel a “Tinga Poblano“. A pincér a “mexikói paprikás krumpli” felkiáltással tette elém. A pácolt szűzérmecsíkok chorizo kolbásszal összesütve kerülnek a hagymás, paprikás, paradicsomos alapra, majd az egészre rákerül a mintásra szeletelt és megsütött burgonya. Az egészet a chipotle (erős füstölt paprika) hivatott tovább ízesíteni, bár őszintén szólva ez nem volt feltűnő.
Sőt, igazából az erőset hiányoltam az egészből. Megtudtam a pincértől, hogy mivel a látogatók jó része nem szereti a csípőset (hová lett a magyar virtus??), ezért a legtöbb ételt nem vagy enyhén csípősre készítik, kivéve ha előtte szól a vendég, hogy csípősebbet szeretne. Én ezt nem tudtam (senki nem szólt 🙁 ), de azért nem maradtam ki, a felszolgáló készségesen hozta a chilikrémet, mely szavai szerint nagyon erős.
Maga a krém is nagyon érdekes volt. A paprikát valamilyen tej alapú szósszal (tejföl, joghurt) keverték ki. Ez már valóban nem volt “játék”, de azért az “indiai chilikhez szokott szervezetem” még megbirkózott vele :-).
Még egy, napjainkban mindenhol elterjedt fogás került elénk, ez pedig a “Nachos Original” volt. Bár nevében ugyanolyan, mint pl. a moziláncokban kapható nachos, ízre még véletlenül sem hasonlítható hozzájuk. A helyi készítésű chips-halomra, babpürét, paradicsomot, avokádókrémet és tejfölt öntöttek, majd az egészet sajttal szórák meg.
Már magának a chipsnek az íze sem mindennapi élmény (finoman kukoricás, enyhén sós íz), de ahol ráolvadt a szószok valamelyike a sajttal, az igazán fenséges. Előételnek is remek, de utóételnek sem volt megvetendő dolog.
A desszertekről itt sem érdemes beszélni, a kínálat a bundás banán csokiszósszal és vaníliafagyival (itt tortillával bundázzák), a fahéjas-kakaóporban megforgatott fagyi, vagy az ízes palacsinta nem túl izgalmas dolgok, ezeket ki is hagytuk.
Érdemes még pár szót szólni az italról. Van mindenféle megszokott ital (mexikói sör rajongóknak van coronita sör, és persze van tequila is). Vannak alkoholos és mentes koktélok, (bár már másodszor fordul elő, hogy a megrendelt virgin pina colada helyett valamilyen narancsos-áfonyás koktélt kapok) de a legjobb itt is a házi limonádé.
Összefoglalva, a hely nagyon hangulatos, az ételek nagyon jók, a személyzet kedves és közvetlen. Még a konyhába is be lehet lesni, mivel a lépcsőlejáró végén van a konyha ételkiadó ablaka, ahonnan a teljes helyiséget be lehet látni. Személy szerint több helyen jártam már mexikói éttermekben (sajnos Mexikóban még nem, de hátha egyszer 🙂 ), és úgy vélem, hogy ez a hely felveszi a versenyt mindegyikkel. A feltétlenül ajánlott kategóriába sorolom.
