A Lucullus Bt. kedveli a kihívásokat. Így a nemzetek konyháit bemutató vacsoráikon nem csak a mindenhol elterjedt “egzotikus” országok ételeit lehet megismerni (ld. kínai, thai, török, arab, indiai – ezekből minden nagyobb európai városban találunk rengeteget), hanem időnként feltűnik egy-egy kuriózum is. Volt már trinidad-tobagói, nigériai vacsora is. Ezúttal egy zanzibári vacsorán volt szerencsém részt venni.
Az egyik utazási portál a zanzibári konyháról a következőt írja: “… a helyi éttermekben érezhető a rendkívül ízletes arab és indiai hatás. ” A vacsora során ezen állítást nem sikerült megcáfolni 🙂
A rendezvény helyszíne az új helyre költözött Savannah étterem volt. Maga a hely hangulatos, afrikai design-nal feldobott földszintből és egy pincerészből áll (ezt nem láttam, csak a levezető lépcsőt), melyben bulikat és egyéb, afrikai témájú rendezvényeket is tartanak. Az étlap rengeteg ételt tartalmaz, Afrika különböző régióiból (minden ételnél jelölik, mely tájegység étele) és a helyesírási és gépelési hibáknak köszönhetően sok érdekes összetevőt is felfedezhetünk. Ilyen például az egyik tál tartalmánál felsorolt “afrikai barna baba”. Ez elég bizarr, de egyszer azért kipróbálom 🙂
És akkor most a vacsoráról. A szokásosnál rövidebb bevezető után ( 🙂 ), – melyben megismerhettük az étterem egyik tulajdonosnőjét és a várható ételekről is kaptunk ismertetőt – megkezdődött a vacsora felszolgálása. A pontos menüt mindenki megtudhatta a tányérja mellett elhelyezett, erre az alkalomra készített étlapról.
Elsőként zanzibári csirkemáj pástétom érkezett meleg papaya salsával és pirítós kenyérrel. A pástétomról nem érdemes sokat beszélni, egyszerű májpástétom, enyhe ízesítéssel, de a papaya salsa nagyon sokat lendített az összképen. Ha megkeni az ember a kenyeret a májjal, majd rárakja a salsát és beleharap …! Az összhatás igencsak jónak mondható.
 |
| Májpástétom, papaya salsa |
Érdekes volt a salsa összetétele is. Volt benne papaya, lime-darabok és más zöldségek egészen apróra vágva és melegítve.
Ezután következett a leves. Főzőbanánból. Erre már előre felhívta Gábor a figyelmünket, mondván hogy nem olyan lesz, mint amilyennek először várná az ember. És igaza lett! Én teljesen beleszerettem. Mármint a levesbe! Amikor kihozták egy sűrű barna masszának tűnt a tányérban, mely fahéjjal volt megszórva és szilvásgombóc-illatot árasztott (nyilván a faháj miatt :-)). Belekóstolva elsőként azt érzékeltük, hogy ez bizony a várakozással ellentétben nem édes, hanem sós. Utána jött az érzés, hogy ez csípős, nem is kicsit. Állítólag a sok borstól. De ráadásnak még szórtak bele némi mazsolát is. Összességében számomra egy sűrű gombakrém-leveshez hasonlított, csak nagyon csípősen. Megtekintettük az alapanyagot is. A banánhoz hasonló, csak teljesen más színű, kemény és halszagú gyümölcsből(?) nem ilyen ízű levesre számítanék.
 |
| Supu ya Ndizi – Zöld plantain (főzőbanán) leves |
A főételek, köretek, szószok és saláták két nagy tálcán, valamint kisebb tálakban csaknem egyszerre érkeztek, hogy mindent mindennel kóstolhassunk. Vagy lehet, hogy nem ezért, de mi így értelmeztük 🙂
 |
| Kávémázas csirke, narancsos-lime-os kacsa, halkrokett |
A kávémázas csirke egy érdekes “találmány”. Sült csirkemell bevonva egy sötét, inkább keserű, mint édes kávés mázzal. Amikor beleharapsz, először érzed a kávés ízt, majd a csirke ízét. Nem rossz ötlet, de mivel én nem nagyon szeretem a száraz húsokat (márpedig a csirkemell az száraz), így inkább csak az apróját csipegettem, ahol mindkét ízt kellő arányban lehet érezni. Így jó volt.
A halkrokett enyhén halízű, tömör krokett volt. A mogyoró szósszal vagy a curryvel kifejezetten ízletes.
 |
| Spenótos, paradicsomos mogyoró szósz |
Számomra az egyik legjobb ízt a spenótos, paradicsomos mogyoró szósz nyújtotta. Benne volt a földimogyoró finom íze, de nem volt darabos (utálom, ha még órák múlva is mogyoró-morzsákat kell kipiszkálnom a szám rejtett zugaiból), hanem egy krémes, kellemes állagú szósz, mely nagyon jól passzolt például a halkroketthez vagy a kacsához.
 |
| Szinte minden egy tányéron |
A narancsos kacsa is kipróbálásra érdemes étel. Nekem a kacsahús is száraz, de azon szerencsére vastagabb bőr van, ami sokat javít ezen. És a háttérben érződik a citrus íz. Nagyon jól illik a húshoz.
A padlizsán curry idézi az indiai ízeket. Kifejezetten finom, sokat javít a burgonya labdácskák szárazságán és íztelenségén.
A rizs jó volt, nem érződött nagyon intenzíven a kókusz, inkább csak az jött le, hogy nem egy sima rizs, hanem valami annál sokkal ízesebb.
A saláták is jók voltak, de igazán sok extrát nem adnak. A paradicsomsaláta engem az arab/török gyorséttermekben (gyros :-)) kapható hasonló salátára emlékeztetett a kicsit savanykás, de nagyon kellemes ízével. A tenger gyümölcsei salátában sok zöldsaláta, zöldfűszer keveredik a tenger gyümölcseivel. Remek kiegészítő volt a húsokhoz.
Miután mindezeknek megfeleltünk, kaptunk egy kis pihenőt a személyzettől. A káros szenvedéllyel rendelkezők kimehettek növelni a városi szmog mennyiségét, mi többiek pedig kényelmesen ülve, beszélgetve készíthettük a helyet a desszertnek.
A zanzibári kesudiós süteményről fotó ugyan nem készült, de ezért nem a minőség, hanem az én feledékenységem okolható. A süti nagyon finom volt.
Összefoglalva, a vacsora jó volt, egyáltalán nem bántuk meg, hogy elmentünk. Sőt kedvet kaptam, hogy kipróbáljam az étterem szervezésében hirdetett nigériai vacsorát. Ha már Nigéria, óhatatlanul felvetődik, hogy az ember összehasonlítsa a pár évvel ezelőtti nigériai vacsorát a zanzibárival (Afrika – Afrika 🙂 ). A két ételsor között természetesen jelentős a különbség. A nigériai vacsorán számos, nagyon extrém étel is szerepelt (kecskefej, okrás, nyúlós, keserű “izé”). A zanzibári sorban ilyenek nem voltak. Ezek az ételek úgy lettek kiválasztva, hogy egy, a gasztronómia iránt érdeklődő európai ember is meg tudja enni. Ez látszott a tálakon is, kevés ment vissza félig vagy teljesen tele, nem úgy mint a nigériai esten 🙂 Ha valaki nagyon “kemény” vacsorára számított, az bizonyára csalódott, de legalább nem ment éhesen haza :-). Aki meg szeretné kóstolni a “keményebb” ételeket, az okrás, keserű “izé” szerepelt az étlapon, kipróbálhatja. Én még biztos visszamegyek, más tájak ételeit is megismerni.