Azt hiszem, jól indítottuk a szombat esti bulit. Edina kedd esti felvetése, miszerint úgy enne valami indiait, villámgyorsan egy szombati ebéddé fajult a Maharaja étteremben. Ez pedig (legalábbis nálam mindenképp) remekül megalapozta az esti buli jó hangulatát.

A Maharaja éttermet már régóta ismerem, sok jó ételt ettem náluk (indiait, tibetit), de már majdnem egy éve nem fordultunk benne elő. Most örültem, hogy ismét itt lehetünk. Mint korábban említettem, egy étterem teszteléséhez a legjobb a nagyobb társaság, hiszen minél több ételt kóstolunk, annál jobban megismerjük a helyet. Most négyen voltunk, ez már egész jó “lefedettségi arányt” jelent, bár az étlap meglehetősen bőséges.

Szerencsére a pincér már rutinos, rögtön jön, kedvesen felajánlja, hogy segít a választásban. Csak mondjuk meg mit szeretnénk (csirke, hal, sertés, marha … – na jó, sertés nem 🙂 ), milyen formában (sült, szaftos, csípős, …) és már mondja is a javaslatait.

Természetesen igénybe vettük a segítségét, kiegészítve néhány olyan étellel, amit már régről ismerünk és ragaszkodunk hozzá. Egy indiai étteremben nálam nagyon fontos hogy mindenképp próbáljunk valamilyen tandoor-ban sült ételt és valamilyen curryt naan-nal és rizzsel. Az általunk választott ételek a sors kiszámíthatatlanságának következtében 🙂 megfeleltek ennek a “sablonnak”. Nézzük, mit is választottunk:

Italnak elsősorban mangó lassit ittunk (ezt nem szabad kihagyni ezen a helyen), de volt egy helyi specialitású masala tea is. A lassit érdekes formájú, talán bronzból készült kupában(?) kaptuk.

A egyik kedvencem a Tandoor mix, mivel nagyon szeretem a tandoorban sült ételek ízét és itt a tálon (étlap szerint előétel 2 személyre) háromféle ízesítésű csirkét kapunk (szárny és mell). A zöld mentás, a piros a “hagyományos”, a sárga pedig nem tudom milyen ízű, de kellemesen savanykás (mintha mustáros lenne 🙂 ). A legjobban a piros adja az általam olyannyira kedvelt ízt.

A tandoori csirke a “hagyományos” piros bevonatot kapja, és a megfelelő ízeket adja vissza. Nem kevés, a fél csirke valóban rajta van, de nem egyben, hanem darabolva. Mindkét tandoor ételnél forró vaslapon érkezett a hús, káposzta-reszelék tetején. Még percek múlva is sercegett és gőzölgött az egész. Ráadásul a végére ott maradt a lapra rápirult káposzta …! Mmmm.

A madras lamb egy nagyon jó és csípős curry. Átjön belőle a gyömbér íz és a madras keverék ízei. A bárány  nagyon puha, nem érződik a gyakran előforduló “istálló íz” rajta.

A samosa chat egy vegetáriánus saláta. Alapja a krumplival-hagymáva-borsóval töltött, és olajban kisütött tészta, csak darabolva, rajta pedig egyéb nyers zöldségek egy kicsit arabos behatású, savanykás keveréke. Remek frissítés a tömény curryk mellé.

A másik bárányétel a karahi lamb. Ez is csíp, kicsit világosabb színe van, mint a madrasnak. Az ízében is inkább a paprika dominál. A báránnyal itt sincs gond.

Az indiai étkezés elmaradhatatlan része a naan. Köretként főleg currykhez, de máshoz is jó. A punjabi tálat azért szeretjük, mert nem csak egyféle kenyér van rajta, hanem mindjárt három. Egy “natúr”, egy sajtos (házi készítésű friss sajt) és egy fokhagymás. Ez a kenyér a tandoor kemence falán sül, és lágy, omlós lesz a rákent vajtól. A töltöttnél két lepény közé kerül a töltelék. Egyszerűen mennyei, amikor a finom krémes curryt egy puha, friss, még meleg lepénydarabbal tunkoljuk és esszük 🙂 A pulao rizs is remek. Sárga a kurkumától, némi zöldség is színesíti, és szépen pereg a rizs. Currykhez ez is kiváló.

A butter chiken a másik kedvenc ételünk. Ez nem csípős, hanem édeskés, lágy, krémes, vajas ízű étel, benne az előtte kemencében megsütött csirkedarabokkal. Színe halvány rózsaszín. Szerintem még a gyerekek is nagyon szeretnék.

Nos, ez volt a szombati ebéd. Én nem bántam meg, de úgy láttam a többiek sem 🙂 A Maharajába mindig érdemes visszanézni. Az egyetlen hibája talán az, hogy pincehelyiség, kicsit sötét van a fotózáshoz, s így a telefonom  nem tud olyan jó képeket készíteni 🙂 De a berendezés hangulatos, talán még az indiai zene hiányozhat ez embernek (persze nem mindenkinek 🙂 ) Az árak az erős középkategóriába tartoznak, de a mennyiség akkora, hogy ha becsomagoltatjuk a maradékot, még másnap is meg tudunk belőle ebédelni. Így már egész jó az ár/érték arány.