Hasznos dolog, ha az emberről tudják, hogy a gasztronómia a hobbija. Így könnyen kitalálhatják, mi a legizgalmasabb ajándék számomra. Karácsonyra kaptunk is egy bónuszbrigádos kupont a Búsuló Juhász étterembe. Mivel itt még sosem jártunk, különösen örültem neki.

Bő egy hete sikerült csak sort keríteni a látogatásra, de ahogy a mondás tartja, jobb későn, mint soha. És még a határidőbe is belefértünk 🙂

Szerencsére ma már minden valamire való étteremnek van honlapja, így már előre átnéztem az étlapot, hogy tudjuk mire számítsunk. Azt például már előre lehetett látni, hogy hiába megyünk csak ketten, a bónuszból sehogy sem fogunk kijönni 🙂 Az árak igencsak borsosak egy ilyen előkelő helyen. Pl. 4 dl limonádé 900 forintba kerül. Ehhez képest igencsak csodálkoztam, hogy az étterem gyakorlatilag tele volt, sőt ott tartózkodásunk alatt azt figyeltük meg, hogy alighogy felszabadul egy asztal, már érkezik is a következő vendég. Egyszóval drága, de felkapott hely.

Érkezéskor az ajtóban fogadtak minket, ruhatárba kerültek a kabátjaink és bevezettek minket az asztalunkhoz. Szerencsére jó helyet kaptunk, az ablak mellett. Innen szép kilátás nyílt az éjszakai, kivilágított városra.

Az étterem belseje számomra kicsit furcsa volt. A berendezés elegáns, de a falak, a festés a lámpák túlságosan modern, nekem elég idegen hatást nyújtanak. Valahogy jobban bejön a klasszikus stílus 🙂

Miután leültünk, megkaptuk az étlapot. Az előzetes tájékozódásnak hála már egyszerűbb volt a választás. Tudtam, mi az, amit mindenképp ki akarok próbálni.

Az ételek megrendelése (a pincér készségesen segített a felmerülő kérdéseknél) utáni várakozást egy kis ízelítő tette izgalmasabbá. Egy érdekes fém állványon érkezett, melybe oldalról kanalakat lehet tűzdelni és a kanalakban érkezett az étvágygerjesztő falatka. Ehhez (és a vacsora teljes ideje alatt a többi ételhez) egy pincér hordta körbe a kenyeres tálat.

A kanalakon sonkába tekert avokádó és lilahagyma volt, zöld-korianderes ízesítéssel.

Előételnek böllér derelyét rendeltem. Mint megtudtam, ez vese és velő összesütve fűszerekkel és mascarponéval, majd olaszosan tésztába töltve és megfőzve. Tetején pirított hagyma halom, hozzá wasabis kecskesajtkrém, sok csírával. Nagyon bejött nekem.

A leves sütőtök-krém leves volt mogyoróvajjal és bundázott rákkal. A leves elmehetett volna nyugodtan egy indiai étterembe is levesnek a korianderes íze miatt. Díszítésnek is zöld koriandert használtak, az alján pedig mogyoróvaj bujkált, mogyoró darabokkal. A nagy tányéron, a leveses csésze mellett szintén mogyoróvaj tetején díszlett a bundázott rákfarok. Ez az étel is magas pontszámot kapott az értékelésemben 🙂

Ezután következtek a főételek. A vörösboros őzpörkölt vargányával és gőzgombóccal érdekes összeállítás volt. Igazából nem ilyennek képzeli az ember a pörköltet. Itt nagyobb hús darabok érkeztek (mint egy steak), hozzájuk barnamártás és gőzgombóc. A mártás jó volt, csak nagyon kevés és a hús, ami egyébként finom, puha,  nélküle egy kissé száraz. A mártás ízében átjön a vörösbor és némi vanília íz. Ez a gőzgombóccal kóstolva enyhe “desszert” érzést vált ki. A vargánya elég intenzív ízű, nem mindenkinek jön be. Összességében jó, de több mártással és fantáziával még érdekesebb lehetne.

A marhapofa puha volt, bár az inas részek lehettek volna még puhábbak. A barnamártáson érződött a marhahús-íz. Hozzá hatalmas velőkrokettet szervíroztak (velő-liszt-hagyma). Ennek enyhe velő íze volt, de más nem. Tetején ribizlis mustár díszlett. A mustár szerintem a boltban kapható egyszerű bajor mustár volt (mi is ilyet szoktunk venni), belekeverve némi feketeribizli. Sajnos nem volt idejük összeérni. Volt hozzá még fényezett répa is, ami színesítette a kínálatot. Azért ez sem volt éppen rossz.

Ezután következett a desszert. Az aktuális ajánlatból az avokádós csokoládédesszertet választottuk mangó granitával. Ez 85%-os csokoládégolyókból állt, mogyorós-mandulás morzsába forgatva. Hozzá lime-os avokádókrém (ez hihetetlenül jó), és kétrétegű tészta, közepén savanykás mangó-krém. Szépen megkomponált volt és remekül passzoltak egymáshoz az ízek, bár a csoki nekem egy kicsit tömény.

A másik választás az indiai banánlekvárral töltött palacsintára esett, citrusokkal és mascarpone habbal. A “lekvár” mangó, kókusz és banán felaprítva, mascarponéval összesütve. A palacsinta tetején grapefruit és mascarpone hab. Ez is nagyon ízlett.

Összefoglalva az étterem nagyon elegáns, a pincérek udvariasak és készségesek. Van élőzene is klasszikus zenével (szintetizátor és hegedű), de ha igény van rá, bármi mást is eljátszanak. Ottjártunkkor egy vidám olasz társaság kérésére rengeteg olasz slágert játszottak. Szóval a hely jó, a konyha is remek, bár az ár-érték arányt egy kissé rossznak érzem. Ettől függetlenül kipróbálásra érdemes hely.