Dunabogdány Visegrád felé eső végén, a 11-es út mentén található egy kis étterem. Már nagyon régen kinéztem magamnak, de valahogy úgy hozta az élet, hogy eddig sosem sikerült itt ennem. Pedig azóta számtalan jó véleményt halottam róla. Állítólag helyben tenyészett pisztrángból dolgozik, melyet így mindig frissen tud tálalni. Most végre úgy alakult a programom, hogy sikerült egy gyors ebédre beugrani. Az étterem egy kis épületből, előtte és mellette napernyőkkel, ponyvatetővel fedett teraszokból áll. A teraszról a fák között szép kilátás nyílik a Dunára.
Mint a nevéből is sejthető, a hely specialitása a pisztráng. Az étlapon szerepel 3 féle leves, kettő állandó (már ha épp van mindkettő – most nem volt) és egy idényleves. Ezenkívül pisztráng különböző fűszerezéssel, panírral olajban sütve, illetve többféle ízben grillezve. Köretként krumplit lehet kapni több formában, valamint salátát. Esetleg a kettőt vegyesen. Italokból a “hagyományos” gyümölcslevek és szénsavas üdítők mellett nagyon finom limonádét adnak naranccsal, illetve helyben készített szörpöket legalább 10 ízben.
Ha már ott jártunk, mindenképp ki kellett próbálnunk a leveseket is. Az általam kinézett füstölt pisztrángos leves sajnos nem volt kapható, de volt helyette vargányakrémes. Az idényleves ezúttal az igen szokatlan kovászos uborkakrém leves volt. Ez gyakorlatilag krémesített kovászos uborka volt, kis kaporral fűszerezve, benne uborka kockákkal. Hidegen. Az íze szinte elmondhatatlanul jó, és mivel hideg és savanykás, ez a legjobb ilyen nagy hőségben.
 |
| Kovászos uborkakrém leves |
A vargányakrém-leves friss pirítóssal érkezett. Sűrű volt, nagyon kellemes ízű. A vargánya íze nem volt túl tolakodó, de érezhető volt benne.
 |
| Vargányakrém leves pirítóssal. Háttérben a limonádé látszik. |
A főfogás természetesen a pisztráng. A kukorica-darában megforgatott verziót választottam, salátával, dijoni mustáros öntettel. A halat nagyon alaposan megsütötték. A bordák és az uszonyok annyira megsültek, hogy simán el lehetett ropogtatni. Ez azzal a pozitív hatással járt, hogy a feleségem, aki nem szereti a halat, szintén nagyon jót falatozott az én ebédemből 🙂 A hát felőli oldalon puha, omlós maradt a hús, a szálkák, bár nem ropogtak, de simán elrághatók voltak. Így szinte a teljes pisztráng elfogyasztható. A köretként kapott saláta javarészt jégsalátából állt, némi káposztával, kukoricával és répával kiegészítve. Tetején pár csík uborka és ananász díszelgett. Az egészet beborította a mustáros mártás, melyben talán némi méz is helyet kapott. Fantasztikusan jó kiegészítője volt a halnak.
Összefoglalva, az étterem igen jó értékelést kapott tőlem. Az étlap nem túl hosszú, de amit kapni lehet az igen finom. Igyekeznek helyi alapanyagokat felhasználva főzni és ezt nagyon ügyesen teszik. A pincérlányok is nagyon kedvesek. Igaz a nagy melegben néha a hűsítő zuhanyozás elfeledteti velük a vendégeket, de ez ilyenkor nem okoz gondot. Mindenképp visszatérek ide.
 |
| Ennyi maradt fél kiló pisztrángból |
