A hely átmenet az önkiszolgáló étterem és a hagyományos étterem között. A salátákat és leveseket saját magunk hozhatjuk el a pultról, majd az étlap vagy a falon található felsorolás alapján (a kettő nem teljesen egyezik) a “konyhából” rendelhetünk egyéb ételt és ezt egy hölgy kihozza nekünk az asztalhoz. A belső rész hangulatosan, régi parasztházak stílusában van berendezve, a kert felőli fal üveg, a plafonon látszanak a gerendák. Néhány asztal és mellettük hosszú padok találhatók benne.

Az étlap nem túl hosszú, de a hagyományos magyaros éttermi és hazai ételek java megtalálható rajta: marhapörkölt, csülkös pacal, töltött paprika, lecsós szelet, cigánypecsenye stb. A mi választásunk a fél kacsára, a sertés steakre Lyoni hagymával, kakastaréjjal, és a milánói sertésbordára esett. Előételként megkóstoltam a citromkrém-levest, az egzotikumot ígérő elnevezése miatt. És hogy milyen volt:

A milánói sertésbordáról sokat nem lehet mondani, ezt ritkán rontják el. Igaz, itt a szószban nem holmi darált-izé kapott helyet, hanem sonkacsíkok, ami sokat emelt a színvonalán.

A sertés steak , kicsit vastag volt, csak enyhén fűszeres és egy cseppet rágós, de azért nem volt rossz. tetején egy nagy adag pirított hagyma csücsült, hozzá szép szelet kakastaréj, húsos szalonnából. A hús része egy kicsit elégett, de a zsíros fele így pont jóra sikerült. Grillezett zöldséget kértem hozzá köretnek, az kiváló volt.

A választékból a legjobb a kacsa volt. Minimál fűszer, ropogós bőr, puha hús. Egyszerűen tökéletesre sikerült. A köretként szereplő petrezselymes krumplik tetején némi fokhagyma-zúzalék díszelgett. A három étel közül egyértelműen ez vitte a prímet.

Összefoglalva a hely nagyon kellemes, az ételek nem túl kacifántosak, a nevük sem utal semmiféle csodára, és mégis jók.Az egyetlen negatívum lehet a sok légy (gondolom a mellette található állat-udvar miatt). Egyet mintha a gulyásban is láttunk volna :-(, így azt kihagytuk. Ha valaki erre jár, feltétlenül próbálja ki.