Látogatás Budapest távol-keleti negyedében – Hoa Sen vietnámi étterem

A véletlen néha szerencsés dolgokat hoz az ember életébe. Vasárnap ebédre látogatást terveztem a Long Island vietnami étterembe, amit sajnos zárva találtunk. Szerencsére a Nagycsarnokban pár hete rendezett vietnami napoknak volt egy pozitív hozadéka (több sajnos nem 🙁 ), mégpedig egy általam korábban nem ismert étterem névjegykártyája. Mivel a gyomromat már jó előre ehhez az ízvilághoz hangoltam, nem szerettem volna csalódást okozni neki. Így hát elindultunk a Sárkány Center felé. Bár már régóta hallottam a helyről, még sosem voltam itt. Kis meglepetésként ért, hogy nem egy modern plázához érkeztünk, hanem egy igazi “kinai pláza” az, ami itt található. Több hatalmas, korábban talán raktárként használt épületben rengeteg “kínai” üzlet található. Az eladók java része távol keleti, az üzletek sűrűn egymás mellett két folyosón, az épületek teljes hosszában húzódnak. Itt mindent lehet kapni, “nadon occón”.
Az étterem egy valaha jobb napokat látott (ma már üres) irodaház földszintjén található. Hangulata a pártállami idők menzahangulatát idézi. Minden szögletes, nagy üvegablakok előtt művirágok, az asztalokon szintén. Egyszínű, de legalább nem fehér, fal. Egyszóval nagyon egyszerű, de azért nem rossz.

Az étlap első körben egy kis csalódást okozott, mivel nem találtam rajta a kedven csípős-savanyú levesemet. Ellenben találtam két furcsa fogást:

Őszintén szólva a marhapörköltről nem tudtam, hogy vietnami nemzeti eledel lenne, pláne főtt kenyérrel (knédli?). A pincér állítása szerint nem is kifejezetten az, bár az ízesítését igyekeztek a keleti konyhához igazítani. Én mindenesetre kihagytam, jobban vágytam a hagyományos ízekre. Azért egyszer talán még kipróbálom.

Ha az ember kis étkezési kapacitású kísérővel megy étterembe, nem tud nagyon sokfélét megkóstolni. A listából nem maradhatott ki a leves. A kétféle lehetőségből a marhahúslevest választottam. Hatalmas tálban hozzák, legalább 1 liter lé és benne rengeteg tészta, egy adag marhahús szeletelve, sok koriander zöld és újhagyma-darabok. Az ízében volt valami nagyon ismerős, érdekes íz, amit nem tudtam biztosan beazonosítani. Végül a fahéj és a koriander együttműködésére tippeltem, de azért maradt bennem bizonytalanság.

Marhahúsleves

Pálcikával kiettem a sűrűjét, majd a levet chiliszósszal (mely minden asztalon ott volt) csípősítettem és a végére is hagyva fogyasztottam el.

A csiliszósz
Főfogásnak az egyik jellemző nemzeti ételt, a vietnami tekercset a “nem”-et választottam rizstésztával. Végül pirított tésztával kaptam, de ez nem volt nagy baj, így talán még jobb. A tekercs tartalmát darált hús, főtt üvegtészta és némi zöldség adja, tésztalapba tekerve és kisütve. Hozzá ízesítésnek kis tálkában érkezett az enyhén savanykás lé, benne tészta formájú répa, retek, fehérrépa darabokkal. A pirított tészta sült hagymás alapon készült, tojással, sárgarépával. Ízében a sült hagyma dominál. A kínai pirított tojásos rizsre emlékeztet, csak épp tészta van benne rizs helyett. A sarokban még egy adag zöldség (uborka, répa, paprika, saláta) díszelgett, szezámolajjal leöntve.

Feleségem a grill csirkecombot választotta, szintén pirított tésztával. A comb nem hagyományos grillezéssel készült. Volt egy vékony “panír-réteg” rajta, és tippjeink szerint először főzték, majd bepanírozva grillben még sütöttek rajta. Az eredmény mindenesetre nagyon jó lett. Járt hozzá édes csiliszósz, a hús alatt pedig wokban sütött zöldségek voltak, sűrű szójás mártással. Díszítésnek itt is szezámos zöldségek voltak.

A tésztához nekem nagyon bejött az asztalon található fokhagymát és csilipaprikát tartalmazó, erősen ecetes öntet.

Kiegészítők: csiliszósz, citrom-darabok, ecetes öntet fokhagymával, csilivel
Édességet nem ettünk, a kínálat csak a megszokott palacsintatésztába mártott és kisütött banánból és ananászból állt.
Ügyes megoldás: az evőeszköz-tartóban éppúgy megtalálható a pálcika, mint az európai evőeszközök

Összességében nem bántam meg, hogy itt ebédeltünk. A hely nagyon jó, sokkal jobb, mint amit kinéznék a környezetből. Az ételek frissen készülnek. A szakácsok “eredetiek”, de legalábbis távol-keletiek. A pincérek is onnan származnak, bár tűrhetően beszélnek magyarul. Számolni azért nem olyan jól tudnak (vagy épp nagyon jól?). Az egyik ételre 100 Ft-tal, az innivalókra 10-10 Ft-tal számolt többet a pincér. Erre érdemes odafigyelni. Mindenesetre még visszanézek, hogy a kimaradt ételeket is kipróbálhassam.

Hozzászólások

Látogatás Budapest távol-keleti negyedében – Hoa Sen vietnámi étterem — 1 hozzászólás

  1. I see you don’t monetize gasztroboogie.hu,
    don’t waste your traffic, you can earn additional bucks every month with new
    monetization method. This is the best adsense alternative
    for any type of website (they approve all websites),
    for more info simply search in gooogle: murgrabia’s tools

    Válasz ↓

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..