Egy alkalommal úgy határoztam, hogy beugrom egy gyors ebédre a Hai Nam vietnámi étterembe. Igen ám, de nem számoltam a divattal (azaz manapság a vietnámi konyha nagyon népszerű), s így nem találtam helyet. Mivel nem értem rá várni, elindultam más ebéd-forrás után nézni. Nem kellett messze mennem, a szomszédban található a Napsugár kínai gyorsétterem.

Alapvetően nem túl pozitívan viszonyulok a kínai gyorséttermekhez. A rendszerváltás leggyorsabban látható jelei közé tartozott, hogy hirtelen sorra nyíltak a peep-show-k, kínai ruhaboltok és a kínai éttermek. Ami addig egzotikum volt, az hirtelen mindenki számára elérhető valóság lett. Persze a minőség a gyorséttermek számával arányosan (ha nem hatványozva) romlott. Ráadásul az ételek is erősen magyarosodtak, hiszen a legtöbb ember az egzotikus ételt is úgy szereti csak, ha a megszokott ízeket kapja vissza, egzotikus néven. A lényeg az, hogy nagyon gyorsan kiábrándultam a kínai büfékből. Ide sem biztos, hogy bementem volna, ha meg nem szólít az egyik futár. Mikor elmeséltem neki a fenntartásaimat, megnyugtatott, hogy menjek be nyugodtan, itt lehet étlapról is választani, nem csak a gyorskajákból. Éhes voltam, siettem, így hagytam magam meggyőzni.

Bementem, a magyar felszolgáló hölgytől kértem az étlapot. Míg nézegettem, kijött egy kínai férfi (szakács, tulaj, mindkettő?) és kezembe nyomott egy dossziét, benne egy csomó ételfotóval, mondván, hogy ezek a menük, ebből is kérhetek.

Ki is választottam az alábbi menüt:

• Marhahúsleves hajdina tésztával
• Királyrák hoisin mártással és pirított rizzsel

Helyet foglaltam és vártam. Eközben a kiszolgáló hölgy elém tett egy bögrét, benne fém evőeszközök és, kínai gyorsétteremben szokatlanul, pálcika! 10-15 perc múlva érkezett az étel, és már a látványtól nyálam csordult:

Egy nagy porcelán tálon, ízlésesen elrendezve ott volt a leves kis tálkában, a zöldséges rák, a pirított zöldséges rizs, és egy nagy adag káposzta-saláta.

Először a levesnek álltam neki. Marhahús csak mutatóban volt benne (1 szelet). Dísznek uborka szeletek és valami piros bogyó úszkált a tetején. Nem spóroltak ugyanakkor a tésztával. Ízre sós, szerintem japán dashi levesporból készülhetett (vagy esetleg sok halszósz volt benne), mert erősen halízű volt. Mivel én szeretem ezt is, nem volt gondom vele 🙂

A rizs zöldséges, tojásos, sonkás rizs volt, enyhe pirult íz is érződött benne. Gondolom frissen pirították. A rákon vékony panír réteg, mellette zöldbab, répa, bambuszrügy, mindez édeskés, sűrű mártásban. Nagyon bejött. A salátában, répa, babcsíra és káposzta volt, szolidan savanykás ízzel. A tetején némi zöld csík díszlett.

Összességében sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Friss étel, jó ízzel, és a mennyiség is megfelelő. Az ár/érték arány pedig egyenesen kiváló. Érdemes ide betérni. Én még biztos megyek. 🙂