Egész napos koncentrálás után jól esik beülni egy nyugodt, csendes étterembe és egy jót ebédelni. Főleg akkor, ha a társaság is megfelelő hozzá. 🙂

Miután a szombati verseny végére kellőképpen megéheztünk, betértünk a helyi vendéglátás általunk egyedül ismert (és elismert) intézményébe, a Kikötő étterembe, hogy bepótoljuk az elmaradt ebédet.

Kedvesen fogadtak, készségesen összetoltak két asztalt, hogy mind a kilencen elférjünk. Az egy év alatti gyerek számára automatikusan hozták az etetőszéket is.

A választék elég nagy, így egy darabig eltartott, míg mindenki megrendelte amit kívánt. Az én választásom a következőkre esett:

• Sajtkrémleves, kerti füvekkel illatosítva
• Sertésszűz csíkok uborkával, gombával, pikáns mártásban, krokettel

A leves viszonylag gyorsan megérkezett. Egy nagyobb tányérban, illatosan, étvágygerjesztően. Ízre kellemes, lágy. Fő karakterét a füstölt sajt adta. A kerti füvek íze nem jött át rajta. Néha ráharapott az ember egy-két szárított zöldség darabkára (zeller, répa – vegeta vagy más szárított zöldségkeverék lehetett benne). Nem volt egy kimagasló gasztronómiai alkotás, de jó volt. A hozzá adott kenyérkockák adtak némi tartalmat is neki.

A második fogásnál a krokettet hercegnő burgonyára cserélték, mivel kifogyott a krokett (előtte természetesen megkérdezték, megfelelő lesz-e?). A húsos rész kinézetre egy kicsit bizarr, de szerencsére itt is igaz a mondás: “A látszat csal”. Ízében méz, mustár érződik, és az uborka darabok teszik még pikánsabbá. A gomba nem igazán érezhető rajta. A szaft nem sok, de a hercegnő burgonyához azért jól passzol.

Összefoglalva a hely nyugodt, hangulatos. A kiszolgálás udvarias, az ételek megfelelnek a “magyar standard” elvárásainak, van köztük egy-két izgalmas ötlet és szép kivitelezés is. A minőség átlagosan jó, a mennyiségre sem lehet panasz. Érdemes ide betérni.