A legendás kínai piacos vietnámi büfé beköltözött a városba! Na jó, szerencsére ez így nem teljesen igaz. A büfé, amely naponta akár 500 embert is kiszolgál a piacon, megmaradt, csak épp a tulajdonosok úgy döntöttek, nyitnak egy “nagy” éttermet is valahol a városban. A helyválasztás mindenképp nagyon szimpatikus, a IX. kerületi Ernő utca nem csak számomra érhető el könnyen, hanem a metróval és 5 perc sétával bárki egyszerűen eljut ide.

A “hivatalos”, sajtó előtti megnyitóra a héten került sor. Több, mint 50 újságíró, blogger volt kíváncsi, mit is kínál a hely a látogatóknak. Rövid bevezető után, melyet Turóci Gábor, az eseményt szervező Lucullus Bt elnöke tartott, megkezdődött az ételek felszolgálása.

Elsőként phở bò, azaz klasszikus marhahús leves rizstésztával került az asztalokra. Mindenki kapott egy méretes tállal (és ez állítólag csak a fele a normál adagnak!). A leves illatos volt, átlátszó, aranysárga lével. Benne rengeteg marhahús, újhagyma és az elmaradhatatlan zöld koriander. Íze elsősorban húslevesre emlékeztet, benne csipetnyi csillagánizs-fahéj ízzel. Egyszerűen tökéletes!

Ezután következett a másik vietnámi klasszikus, a nem rán, azaz tavaszi tekercs. Ropogós, mégis puha, a szokásos darálthúsos-zöldséges-tésztás töltelékkel. Hozzá, a tányér közepén az elmaradhatatlan ecetes-fokhagymás öntet, formázott répa és retek szeletekkel. Nekem ugyan hiányzott belőle még a chilipaprika, de így is nagyon jó volt.

A főételek már nem egymás után, hanem majdnem egy időben kerültek az asztalra. Hozzájuk hatalmas tálban érkezett a Vietnámban is alapételnek számító rizs. A vịt xào cay, (sült csípős kacsa) bőröstül vékonyra szeletelve érkezett, kevés szósszal. Fő ízként a koriander és citromnád jött át.

A  đùi ếch satế (sült fűszeres békacomb) kétféle hagymával készült, ízében még a citromnád és a fokhagyma érződött. Maga a hús puha volt, kicsi és csontos, csirkére emlékeztető.

A nộm su hào (karalábésaláta) remekül passzolt a thịt lợn rán ngũ vị hương-hoz (ropogósra sült 5fűszeres sertés). A salátában vékonyra vágott karalábé és répa volt, chilivel, korianderrel, petrezselyemmel, és pirított fenyőmaggal, mogyoróval. Ízre enyhén édeskés volt, nekem nagyon bejött.

A vékonyra szelt sertésszalonna kicsit szokatlan, fahéjas ízesítéssel bírt. A “héja” ropogott, belül puha volt. Salátával még jobb 🙂

Ekkorra már mindenki pukkadásig lakott, ezért a desszert (Chè – Vietnami puding desszert) egy kis pihenő után érkezett. Ez nem aratott osztatlan sikert. Olyan volt, mintha rizs úszkálna valami édes szirupban, de volt egy kis mellékíze. Először karamellre gondoltam, de több kanál után inkább olyan érzésem volt, hogy valamelyik összetevő leéghetett, szinte éreztem a szenet a számban. Csöpögtettem rá egy kis citromot és máris sokkal jobb lett 🙂

Összefoglalva a vacsora nagyon jó volt, az ételek általános sikert arattak. Az étterem is nagyon kellemes helynek bizonyult, a felszolgálók gyorsak és udvariasak voltak. Az étlapot böngészve (3 nyelvű étlap) megállapíthattam, hogy az árak sem túl magasak, választék van bőven. Az italok között is sok a vietnámi. Állítólag a kávé is méregerős errefelé. Én mindenesetre még visszatérek, talán már ma délben 🙂