Persze ha valaki még így is sokallja az árakat, számára kedvező lehetőségként merül fel a Lucullus évente megrendezett vacsora-estje, melyre Philippe mester mindig fantasztikus összeállítással készül. Ezúttal az ötödik Lucullus rendezvényen vehettünk részt. A vacsorán Philippe édesapjának kedvenc ételeiből komponált menüsort kóstolhattunk végig. Ehhez lehetett válogatni a különböző extra belga sörökből. Sajnos az alkoholmentes választékból eltűnt a jó kis házi limonádé és csak kétféle gyümölcslé és ásványvíz maradt.
A menüsor:
- Falatka farandole.
- Disznóköröm kerti fűszeres preszelni pástetommal, Ardenneki sonkával, lila mustárral.
- Homár bársonyos krémleves.
- Liége-i húsgómboc, belga hasábburgonyával, salátával.
- A legfinomabb belga csokisütemény, csoki mousse-szal és Brugge-i pipadohány-fagylalttal.
Étvágygerjesztőnek falatka farandole háromféle tengeri falatot tartalmazott: egy tonhalból készített pástétom-golyót (ízre mintha füstölt húsos szalonna lenne ledarálva – nagyon finom), egy rák-kompozíciót currys öntettel és némi zöldséggel, valamint egy kagyló-rák saláta kompozíciót. Mindezt elegánsan egy kerámia-lapon tálalva, hozzá a helyben sütött kenyérfélékből kínáltak háromfélét, kis szeletekben.
Az előétel egy igazi belga specialitás. Tulajdonképpen disznósajt sertéskörömből készítve, de egy cseppet sem hasonlít az igazi magyaros, paprikás-borsos-fokhagymás disznósajthoz. A színe világos, benne valamilyen zöldfűszer (néha kissé ánizsos ízt éreztem). Az egész vajpuha, könnyen csúszós. Mellé egy hajszálvékony szelet, elsőrangú sonka, hozzá az elengedhetetlen sárgadinnye golyók. Mellé lila mustár (lilahagymából), ízre engem a bajor mustárra emlékeztetett. Az elrendezésében a “mosolyé” volt a főszerep.
A bársonyos homárkrém leves, valóban bársonyos, messziről illatozó leves. Benne homár-cafatok, tetején petrezselyem színesíti. A homár vagy osztriga mindig friss, a sarokban egy nagy akváriumban úszkálnak és várják felhasználásukat.
Ezután következett a főétel. Mint az elején Phillipetől megtudtuk, a Liege-i húsgombóc igazi kocsmai étel. Kétféle húsból (bárány és disznó) készült, hozzá sörös mártás dukált. Kaptunk még sültkrumplit köretnek (ezen semmi extrát nem éreztem) és mellé egy kis salátát sárgarépából, zellerből, lilahagymából és egyéb saláta-csíkokból. Volt egy érdekes íze, amit nem tudtam azonosítani. A végén a mester elárulta, hogy dióolajjal volt leöntve. A gombócok nem voltak túlfűszerezve, a mártással együtt így is fantasztikus izhatást nyújtottak.
Ezután már csak a desszert volt hátra. A süteményben a vékony tésztán vastag, selymes belga csokikrém kellette magát. Mellé egy gombócnyi lágy étcsoki-krém került, valamint egy formás ostya-tálkában pipadohány fagylalt. Ez valóban ízesített belga pipadohányból készült. Ízre először finom vaníliát érez az ember (vaníliás a dohány), utána a torokban érezhető egy enyhe csípős íz. Érdekes, de kellemes íz-kaland. A tányért karamell és lekvár csíkok díszítik.
Összességében elmondhatjuk, hogy Philippe mester édesapjának remek az ízlése, és a mester is kitett magáért, mikor az ételeket elkészítette. Ide mindig érdemes visszamenni.