Eddigi tapasztalataim alapján általában kétféle levest tálalnak cipóban. A hagymalevest (lehet fokhagyma is), vagy a ragulevest, főleg tárkonyosan. Ma ez utóbbira került sor, mivel családom többi tagja kevésbé szereti a hagymalevest. Az elkészítés egyszerű, a tányér adott (bár könnyen szétázhat!), mi kellhet még? A cipó mérete egy nehéz kérdés. Ha lehetne kapni 300 g körüli cipókat, szerintem az volna a legjobb. Ha nem, akkor az ember kénytelen megmaradni a kereskedelemben kapható méretnél. Ez most 450 g körüli fehér cipó volt. Ezzel mindössze az a baj, hogy belefér vagy 1,5 liter leves és kevés ember van, aki megeszi a levest és a kenyeret is együtt.

A húst, a répákat és a szemesborsot kevés olajon pirítom addig, míg a hús kifehéredik (vagy akár kicsit tovább is). Mikor jó, rászórok 2 csipet tárkonyt, borsozom és még 2 percig sütöm. Felöntöm vízzel (2-3 liter) és forralom, míg a szilárd összetevők megfőnek. Ekkor beleöntöm a tejszínt, kiegészítem a fűszerezést. Még egyszer felforralom és leveszem a tűzről. Most kerül bele a citromlé, ízlés szerint. Szerintem akkor jó, ha egy kicsit savanyás az íze.

A cipó tetejét levágjuk, a belét kiszedjük (maradjon a falán azért elég, ami le tud ázni 🙂 ), megpirítjuk egy kicsit a sütőben majd kitálaljuk bele a forró levest. Kihűlés ellen visszatesszük a levágott tetőt.