Az év végi Lucullus vacsorára ezúttal is a Maharaja étteremben került sor, azonban a megszokott India helyett ezúttal egy kissé egzotikusabb helyre, Trinidad és Tobagóra látogattunk. Az itteni konyháról azt érdemes tudni, hogy gyakorlatilag az indiai konyha karibi “motívumokkal” (mangó, chili, lime, ottani curry) díszített formája. Szinte minden ételhez hasonló található az indiai konyhában is, de valahogy mégis más. De erről majd alább részletesebben 🙂
Az este Lucullus közgyűléssel indult, melyről feledékenységem folytán sikerült elkésnem 🙂 Negyed nyolc környékén már kezdtek szivárogni a vendégek, így fél nyolcra be is fejeztük a gyűlést. 8 óra körül mindenki összegyűlt, és a szokásos elnöki beszéddel, valamint a tulajdonos étel-ismertetőjével megkezdődött a vacsora. 🙂
A italválasztékból ezúttal is a mangó-lassi nyert nálunk. Édes, joghurtos, remekül megy a csípős ételekhez.
A menü:
- Dosti Roti, azaz ős indiai lepény, mangósalsával és házi, mentás, sós joghurttal
- Mindennapi cápaételünk a Maracas-öböl partjáról
- Biryani, azaz rizseshús (a piláfhoz hasonlít)
- “Chicken a la king”, azaz tandoorban sült puha csirketikkák
- Vöröslencsecurry
- Gyümölcsös baszmati rizs
- Tandoorban sült naan-kenyér-variációk
- Narancsos- TT curry-s csokoládégolyó
Elsőként a “mártogatósok” kerültek az asztalra. Mentás-sós joghurt a megszokott ízeket adta (frissítő, kicsit savanykás).
Az igazi élményt számomra a mangó-salsa adta. Édes-fűszeres és rendesen csíp. Megy a kenyerekhez, húsokhoz, de még simán a rizshez is. Legalábbis annál, aki szereti a csípőset. Szerencsére végig az asztalon maradt, így mindenhez kipróbálhattuk.
A dosti roti gyakorlatilag két indiai lepény összetapasztva, köztük valamilyen töltelékkel. Ezúttal hagymás, csípős, fűszeres krém volt beletöltve.
Kiegészítésnek kaptunk hozzá egy tálkában felszeletelt lilahagymát, mely enyhén savanykás volt, megszórva valamilyen indiai fűszerkeverékkel. Kicsit szokatlan volt ez a fűszerezés, de nem volt rossz, és legalább ez is csípett 🙂
Az előétel után már sűrűn érkeztek a fogások. Elsőként a gyümölcsös basmati rizs (a rizsben némi gyümölcs volt elkeverve).
Utána a biryani jött. Ez gyakorlatilag egy indiai rizseshús 🙂 Igaz, itt nem vacakolnak a hús darabolásával, a csirke alsócombok egészben voltak a tálban. Körülöttük aprított paprikával, zöld és por alakú fűszerekkel ízesített rizs. Csakugyan a rizseshúsra emlékeztet, bár az ízei nem kifejezetten “magyarok” 🙂 A hús vélhetően a tandoorban sült (ez kifejezetten jót tesz neki) és utána keverték a rizsbe.
Következett az est fénypontja, a cápa curry. Kis tálkákban, két személyes porciókban érkezett. Pár szelet vajpuha cápa (semmi hal-íz 🙂 ), körülötte pedig a szósz. Ez is édeskés (de nem olyan, mint a mangó-salsa), gyümölcsös, kicsit talán paprikára emlékeztető íz, krémes és fantasztikusan csípős. Az íz-harmónia egyszerűen felülmúlhatatlan. Rizshez, naanhoz csak a szósz is elegendő.
Az utolsó előtti főétel a vöröslencse curry. Ez volt talán a legkevésbé izgalmas étel. Kicsit sárgaborsó-főzelékre emlékeztetett. Nem csípett, de annál forróbb volt 🙂
A “Chicken a la king” csirkemellből készült, melyet nyársra húzva sütnek a tandoorban. A különbség annyi, hogy nem tandoor fűszerkeverékkel voltak beszórva, hanem egy speciális, trinidad-tobagói fűszerrel. A színe nem is piros, hanem fehér volt. Az ízét elsősorban a kemence adta, így rossz nem lehetett.
Mindezekhez tandoorban sütött naanokat kaptunk, állítólag különböző ízesítéssel. Ez ugyan nem tűnt fel, de maga a naan mindig lenyűgöz. Már ránézésre is fantasztikusan puha, tetején égett-foltok, csillog a ghi-től. Mmmm…!
A főételek után hosszabb pihenőt kaptunk, – hogy ízlelő-bimbóink és a gyomrunk lenyugodjon eme íz-kavalkád után, – majd megkóstolhattuk a Lucullus házi cukrász-mestere, Király Anita trinidad-tobagói csokoládé-költeményét, melybe narancsot és trinidad-tobagói curry fűszerkeveréket csempészett. Hatalmas volt, puha, krémes, inkább étcsokis, melyből a narancs erősen kiérződött. Tetején mandula-forgácsok.
Összefoglalva ez a vacsora is hozta a megszokott maharaja-minőséget. Az ételek íze harmónikus, mennyisége bőséges. A pincérek udvariasak. A cápa curry és a naanok utolérhetetlenek 🙂 Ide mindig érdemes visszatérni. Kár, hogy a hozzávalók beszerzési nehézségei miatt trinidad-tobagói vacsora már nem valószínű, hogy lesz.