Ünnepeltünk vasárnap. Választásunk a Taj Mahal indiai étteremre esett. Az indiai konyhát nagyon szeretjük és ezt a helyet még nem próbáltuk. Kicsit féltem, ugyanis a Szondi utca nem épp a legelőkelőbb környék. Az étterem kívülről elég érdekes. Sejteni lehet, hogy melyik a bejárat, de kicsit olyan, mintha mindig zárva lenne. Azért megpróbáltunk bemenni, és sikerült 🙂

Belépve az utca hangulatától erősen eltérő kép fogadott. Hatalmas terem, indiai kisugárzással. Faragások, szobrok, faliszőnyegek és hozzá csinos pincérlányok mosolyogva, hátrakötött hajjal, indiai öltözékben. Kedvesen a helyünkre kísértek (még válogathattunk is, nem volt nagy tömeg). Az asztalokon fehér abrosz, rajta terítékek. Elegáns tányér, fénylő evőeszközök, aranyozott szalvétakarika. Párnázott, plüss borítású székek. A felszolgáló hölgyeknek sincs szükségük “popey”-i alkarokra, az étel nem kézben, hanem kiskocsikon tolják az asztalok mellé.

Még a mosdó is előkelő. Erős illatszer érződik, papírtörlő, papírzsebkendő és mindezek felett egy jó méteres szobor őrködik a mosdó szélén.

Miután helyet foglaltunk megkaptuk az étlapokat. Panaszra nem lehet ok, választék van bőven. Némi rendszer azért felfedezhető benne. Ugyanazt az ételfajtát legtöbbször lehet kérni csirkében, marhában és bárányban is. Elsőnek az italokat rendeltük. A szokásos mangó lassi (elengedhetetlen az indiai étteremben, főleg csípős ételekhez) mellé most egy eddig nem próbált tamarind magic fantázianevűt választottam. Ez többféle gyümölcsből préselt gyümölcslé. Enyhén savanykás, mangó ízű ital. Finom, de az ár-érték aránya nem az igazi 🙂

A folytatás már nehezebb dió. Ennyi ételből kiválasztani az aktuális néhányat, nem egyszerű feladat. Ezért döntöttünk úgy, hogy előételből kipróbálunk egy kétszemélyes tálat, melyen ötféle ételből összeállított kóstoló található.

A felszolgáló hölgy kedvesen felsorolta, melyik ez az öt, de persze nem sikerült mindet megjegyezni. Ovális tálon, szépen kétfelé rendezve érkezett a kóstoló, igaz (talán a szimmetria kedvéért) az egyik ételfajtából csak egy darab volt. Mentás-joghurtos mártogatóst kaptunk hozzá. A hagymás bhaji nagyon passzolt ehhez a szószhoz. Ezen kívül volt rajta egy-egy csirkedarab fűszeres csicseriborsó lisztes panírban, illetve egy-egy bárány, erősen csípősen fűszerezett panírral. Panírként ne az itthon megszokott keményre sült formára gondoljunk. Ezeken a húsokon a pianír lágy, kenhető állagú volt. A két hatalmas spenótos-sajtos lepény kívül ropogott, belül lágyan omlott szét. Az egyedül maradt étel egy tésztatölcsér volt, benne fűszeres-zöldfűszeres sajtkockákkal. Nagyon finom volt mindegyik és remek étvágyat csináltak a folytatáshoz.

Az állandó indiai kedvencek közé tartozik a butter chicken. Most is ez volt az egyik főétel, hozzá természetesen naan kenyér. A csirke persze itt is más volt, mint egyéb helyeken. Eddig még nem sikerült két hasonlót találni. 🙂 A paradicsomos-vajas sűrű krémes szószban a csirke puha, omlós volt. Egy kicsit sótlan, enyhén csípős, ízletes étel. Hozzá a frissen sütött naan tökéletes választás.

Az én véleményem szerint, ha indiai, akkor legyen csípős, de ízes. A vindaloo bárány ennek elsőrangúan eleget tett. Az étlapon felhívják a figyelmet, hogy erősen csíp. A felszolgáló hölgy szintén jelzi, tehát nem mondható, hogy nem figyelmeztetik az embert 🙂 A tál tetején zöldpaprika karikák és méregzöld chilipaprika. De a rutinos harcosokat ez nem rettenti el 🙂

Nos, ez az az étel, amit csak lendületből érdemes fogyasztani. Azaz elkezdi az ember enni és eszik, míg el nem fogy. Ilyenkor remekül kijön a paprikás, fűszeres íz, enyhén csípős érzéssel. Nincs is semmi gond addig, míg az ember meg nem pihen egy kicsit. Ekkor kezdődik a tortúra. Először kicsit csíp. Majd egyre jobban. Minden lélegzetvétellel erősödik a kínzó érzés. Végén már éget. És az orrunkat is “tisztícssa”. Na ilyenkor nem egyszerű újra kezdeni az evést. Akkor már minden éget.

Érdemesebb megvárni amíg elmúlik (mert azért elmúlik 🙂 ) az érzés, és ismét lehet élvezni az íz-kavalkádot. Az enyhítésben sokat segít a jó sűrű lassi. És persze a pulao rizs, amit célszerű enni hozzá. Igaz ez is sótlan, de nem vesszük észre ha az ételhez keverve fogyasztjuk. Mely egyébként a krémes-selymes szósz és rengeteg chilipaprika mellett omlós bárányhúst és burgonyát is tartalmaz.

Az indai konyha jellegzetes étele és mellesleg a csípős ételek remek kiegészítője a raita. Ez egy joghurtos-fűszeres “saláta”. Ezúttal a boondi raitát választottam. Ez elsősorban római köménnyel fűszerezett joghurt, tetején csicseriborsó lisztből készített puha “levesgyöngyök”.

Az étkezési aktus végén a számla elegáns mappában, egy értékelő lap kíséretében érkezik. Hogy megkönnyítsék a munkát, kis tálkában, édeskömény ágyon kandiscukrot is kapunk hozzá. Értékelhetjük a felszolgálást, az ételek minőségét, árakat stb.

Összefoglalva az étterem igen pozitív benyomást tett rám. Elegáns hely, remek konyha, udvarias kiszolgálás. Az árak nem alacsonyak, de hasonló helyekhez képest nem is drágák. A Taj Mahal is felkerült a látogatandó helyek listájára. 🙂