A Keleti pályaudvar Kerepesi út melletti parkolójának végében áll egy igencsak lepukkant épület. Korábban nyilván MÁV-os célokra használták, sőt gondolom most is van benne MÁV terület, mindenesetre az aljában helyet kapott egy kínai éterem is. Kicsit bizarr látvány a kopott, vakolatvesztett falak alatt a zöld színű kínai pagodatető, piros korláttal, és mintás oszlopokkal, de ha az ember éhes, akkor összeszedi a bátorságát és bemegy 🙂 Én is bementem, Igaz, nem csak az éhség, hanem a kíváncsiság is vezérelt. Már régóta ki szerettem volna próbálni ezt a helyet.
Belépve már sokkal kellemesebb látvány fogadott. Több kerek asztal, díszített falak, tükrös mennyezet. Igaz, jobbfelől a kínai gyorsbüfékből ismert tálalópult rontja a képet.
A pincér (nem kínai) udvariasan fogadott, hellyel kínált egy asztalnál. Megkaptam az étlapot, melynek elolvasása felér egy kisebb novella elolvasásával. Szerencsére a pincér készségesen ajánlott ételeket az általam megadott paraméterek (legyen csípős 🙂 ) alapján. Lássuk csak, van például csirke wokban sütve, hozzá sült zöldségek. Esetleg sertéshús, zöldségekkel sütve. De van marha is, ehhez zöldség is jár. Nem is szólva az újhagymás bárányról, ehhez újhagymát és egyéb zöldséget sütnek 🙂 A listából az újhagymás bárányt választottam, levesként pedig a vietnámi/thai nosztalgia okán erős-savanyú levest (ez a kedvenc levesem – mármint elnevezésben 🙂 )
A leves a legrosszabb kínai gyorsbüfék emlékét idézi. Sűrű takonyleves, csípősen, ecettől enyhén savanyúan. Benne tojás, fafüle gomba, répa vékonyra vágva és teljesen ízetlenül.
A bárány már sokkal szimpatikusabb. Ezt nem a pultból hozzák, hanem frissen készítik. Enyhén római köményes íze van és nagyon kicsit csíp. A hús puha, hozzá rengeteg újhagyma, gyömbér és paprika. A leves után nagyon kellemes csalódás volt.
Köretként zöldséges sült rizst kértem. Hát ez sem volt egy nagy szám. Elsősorban a rizs íze volt érezhető, benne minimális és hajszálvékony répa, káposzta, borsó és hagymadarabok látszottak, de annyi nem volt, hogy igazán ízesítsék a rizst. Köretként a húshoz azért jó volt.
Italként szerencsére nem csak a Coca Cola gyár termékeit árusították. Volt kínai zöld tea is, melyet elegáns, festett, levélszűrős porcelán csészében tálaltak.
Összefoglalva a hely valahol a gyorsbüfé és az igazi éterem között foglal helyet. Van ebédmenü (sajnos ebből volt a levesem is), mely semmivel nem jobb (esetleg rosszabb) a gyorsbüféknél, de ha vigyázunk, hogy a büfében kapható ételeket kihagyjuk, akkor egész jót lehet itt enni. Ráadásul az árak is jók voltak. Egyszóval ha viszonylag gyorsan, nem túl drágán tűrhető kínai ételt akarunk enni, érdemes betérni. Persze ha minőségibb kosztra vágyunk, néhány buszmegállóval arrébb találunk ennél sokkal jobb helyet is.
Pingback: Szombati vacsora kínai módra | Gasztroboogie - gasztronómia kötetlenül