Sajnos Wang mester úgy döntött, bezárja a Telepy utcai éttermét. Számomra ez különösen szomorú, mivel a két étterme közül ez volt nekem az elérhetőbb 🙂 Némi vigaszt nyújt, hogy helyette egy új éttermet szeretne nyitni a belvárosban, ahol a kínai csúcsgasztronómiát kívánja bemutatni. Ugyanekkor a Gizella utcai intézmény is bezárt a nyárra, mivel itt komoly átalakításokat terveznek.
Természetesen egy ilyen esemény nem történhet meg búcsúvacsora nélkül, és egy ilyen eseményről természetesen én sem maradhatok le 🙂
Rengeteg ember gyűlt össze, hogy még utoljára megkóstolhassák az elmúlt évek kínai kedvenceit. A menü nem teljesen egyezett az előre meghirdetettel, de nem okozott csalódást.
Az ételeket olyan gyorsan hozták ki, hogy követni is nehéz volt, melyik micsoda 🙂 Szerencsére a java részét ismertük 🙂
Az egyik állandó szereplője az elmúlt évek vacsoráinak a “Koi shui feipian“. Erősen csípős, szezámolaj-koriander alapízzel bíró, hideg húsétel, ökörpacalból, nyelvből és szívből. A hús villámgyorsan elfogyott a tálból, a levét pedig sokáig ott tartottuk, mivel remekül ízesíti a rizst.
Az “étvágygerjesztő zellersaláta” egy nagyon egyszerű, de mégis zseniális étel. Csíkozott zeller (türelmes emberek ezek a szakácsok 🙂 ), némi szójás-savanykás öntettel, de fantasztikus ízzel.
A Si-Chuan csípős savanyú leves nem tartozik a kedvenceim közé. Számomra nem sok izgalmasat ad. Minden kínainál lehet kapni, egyik rosszabb, mint a másik. Szerencsére itt a legjobbat adják, de engem azért ez sem nyűgöz le. Savanykás, csípős, ebben elég sok belevaló is úszkál (tojáscafat, zöldségek), sűrű lé.
Az “ízletes sertésfül-falatok” egy megosztó fogás. Gyönyörű a forma, d íze nem sok van. Persze van hozzá öntet, ami segít ezen, sokan mégsem tudják elfelejteni magukban azt, hogy a porcot ropogtatják bőrrel együtt. Mások viszont egyszerűen utolérhetetlennek tartják. Én kedvelem.
Természetesen nem maradhat ki a menüből a “száznapos tojás” sem. Sokan ezt is gyanakvással kezelik, a színe is elég bizarr, de ha sikerül rávenni őket a kóstolásra, 95%-ban sikerül örökre megkedveltetni.
A másik klasszikus a fafüle-gomba saláta ezúttal új ízt hozott, de ez nagyon jól “állt” neki. Percek alatt elfogyott.
Gondolom a húsos táska helyett került az étlapra ez az étel. Szintén töltött táska, csak épp valamilyen rákkal gazdagított töltelék került bele. Kár, hogy csak ilyen kevés volt. 🙂
A következő lehetett talán a Dong Po sertésköröm barnaszószban tálalva, sok zöldséggel.
Az “Ég és Föld oldalas” az egyik csúcsa szerintem a kínai gasztronómiának. A hús tetején rengeteg pirított chilipaprika, mogyoró és egyéb fűszerek. A felső rétege a húsnak csípős, az alsó kicsit enyhébb. Az édeskésre pirult fűszerek mennyei érzést váltanak ki az ízlelőbimbókban.
Bevallom, a következő 3 ételről nem tudom melyik micsoda. Volt köztük bárány, csirke. Jó volt, de kimagasló élményt nem adott.
A következő csúcs a Wang mester féle pirított tészta. Helyben nyújtott tésztából, mindig frissen készítve. Fokhagymás, enyhén pirult ízű, zöldséges-tojásos tészta nem csak köretnek, de önálló ételnek is kiváló.
Szintén nagy kedvenc a Mapo tofu. Tofu sertéshússal, paprikás nagyon csípős szafttal. Jó volt, bár mintha ezúttal kevés lett volna hozzá a szósz, és több a tofu.
A következő étel nevét sem tudom. Csirkedarabok rengeteg száraz chilipaprikával és csípős zöldpaprikával. Remek, bár ember legyen aki maradéktalanul megeszi a teljes adagot 🙂
A pekingi sertésfalatok elfogyasztása egy külön tudomány. Beleteszünk a palacsintába egy adag húst, rá uborkát, majd póréhagymát. Feltekerjük és megesszük. Fenséges!
A keleti éttermek “hagyományos” édessége a gyümölcs (itt talán banán) palacsintatésztában megforgatva, kisütve és mézzel leöntve. Nem hiszem, hogy kifejezetten autentikus, de finom.
A második desszert már érdekesebb. A “kókuszos rizstészta gombóc” kicsit fura állagú, tömör, de nagyon kellemes az íze.
Nos, ez volt a búcsúvacsora a Telepy utcában. Meggyőződhettünk róla, hogy sokat veszítünk az étterem bezárásával. Várjuk, hogy az új étterem pótolja a hiányt!