Ismét egy keleti vacsora került sorra a Lucullus kínálatában. Ezúttal a thai ízeket kóstolhattuk meg, a Bangkok thai étterem jóvoltából. Utoljára legalább két éve jártam itt, akkor még Sao mester is itt dolgozott. Most megnéztem, milyen a kínálat nélküle 🙂
Az italokból egész nagy a választék. Alkoholmentes thai italként én kétféle palackos zöld tea kombinációt próbáltam ki. Mindkettő japán zöld teából készült. Az egyik a “natúr”, édeskés finom ízzel, a másik a rizses fajta, ennek olyan “keksz” íze van. Mindkettő nagyon bejött.
Az elnöki köszöntő után gyorsan megkezdődött az ételek felszolgálása. Elsőként a satay csirke és marhanyársak érkeztek, mogyorószósszal és valamilyen savanykás hagymás-uborkás öntettel. A csirke puha volt, akárcsak a marha és mindkettőn az enyhén pirult íz érezhető. A mogyorószósz pedig mindig nagyon jó 🙂
A következő fogás a tavaszi tekercst. A lágy tésztába enyhén fűszerezett csirkehús volt tekerve, melyben mintha mogyorót is éreztem volna. Nagyon finom volt. Hozzá kicsit híg chiliszósz érkezett. Ha valakinek nem volt elég a csípősből, az asztalon volt szárított chilipehely és halszószban áztatot chili is. Ez utóbbi kőkemény, mintha tömény szardellapaszta lenne, benne rengeteg csípős chilipaprikával. A levegőben ennek a szósznak az “illata” lebegett egész este.
A papaya saláta nem szerepelt a meghirdetett menüben, de azért nem bántuk, hogy érkezett. Vékony csíkokra vágott zöldségek között szinte elveszett a papaya. Savanykás ízű és csípős volt.
A leves a klasszikus tom yam leves volt, rákkal. Színe kicsit halvány, benne egy kevés paprika és gomba-minta úszott a pár szem rák társaságában. Jó ízű, bár nekem jobban bejönne több citromfűvel és csípősen.
Következtek a főételek. Elsőként a két curry érkezett. A vörös curry sertéssel finom volt. Remekül érződött benne a vörös curry és a kókusz íze. A hús kicsit kemény, a bambusz ropogós volt. A rizs nagyon jó minőségű.
A zöldséges sárga currynek maximum “sárga” íze volt, de semmi más. Gábor szerint light-os, szerintünk semmilyen. Zöldségként főleg karfiol és bambusz szerepelt benne.
A főételek csúcsa kétségkívül a phed palo (kacsa karamellás szószban, zöldségekkel) volt. A hús omlós, fahéjas édeskés ízzel. Kicsit a wang-féle csülökre emlékeztet. A leve remekül ízesíti a rizst. Sajnos fotót már csak a félig kiszedett tálról sikerült készítenem. Itt is a bambusz adta a zöldséget.
A desszertként ezúttal nem helyi étel, hanem ismét Király Anita erre a napra megálmodott csoki-kreációja lett felszolgálva. Benne rizs, kókusztej és vörös curry paszta. Mindenki nagyon elégedett volt vele.
Összefoglalva a vacsora nem volt rossz, de az előző nekem jobban bejött. Kevesebb ízt, kevesebb fantáziát láttam ezekben az ételekben, ráadásul a mennyiség is inkább csak kóstoló szintű volt. A 9 vagy 10 fogás ellenére simán éhes maradtam. Ettől függetlenül az étterem még bőven az ajánlható kategóriában marad, bár az árak nem a legolcsóbbak.