Beindult a Lucullus vacsora-gépezet. A cél ezúttal az Atakám bisztró volt, Nánási Lajos mester székhelye. Lajos másfél évet dolgozott Michelin csillagos étteremben Írországban és ez a tapasztalat jelentős (pozitív :-)) hatással volt a konyhaművészetére. Ezúttal is egy izgalmas francia bisztróvacsorával várt minket. Már régen ettem Lajos főztjéből, így kíváncsian vártam az estét.

A kis teremben kaptunk helyet, melynek volt előnye és hátránya is. Hátránya (vagy előnye? 😉 ), hogy nem hallottuk a nyitóbeszédet, melyet Turóci Gábor, a Lucullus Bt elnöke tartott, előnye, hogy szűk körben felszabadultabban tudtunk beszélgetni.

Italként a szokásos limonádét kértem. Volt benne sok narancs és citrom (sajnos a narancson már érződött, hogy vége a szezonnak – kicsit savanykás volt), ellenben cukor annál kevesebb. Én valamivel édesebben szeretem. Ezen kívül választhattunk sör és több és jóféle bor között. Jó pont, hogy a vacsorához volt ajánlott borsor is (mivel vezetek, ezt sajnos nem választhattam).

Elsőként (nevéhez méltón) az előétel érkezett az asztalhoz. Mangalicapástétom vegyes házi savanyúságokkal. A savanyúságban, melyet valóban helyben készítenek, volt hagyma, zöldparadicsom és szilva. Enyhén édes-savanykás íz, különösen a szilva nagyon jó. A pástétomban hús-szalonna (disznósajt-dizájn 🙂 ), kicsit sótlan, de kellemesen puha. Tetején bors-szórás, hozzá bagett-szeletek. Tökéletes kezdés 🙂

Ezután érkezett a medvehagyma-krémleves (velouté). Már messziről érződött a jó fokhagymás spenót illat :-). A színe is az említett főzelékre hasonlít. Persze az íze már más, enyhén csípős, sajátos íz. Betétként nokedlik úszkáltak benne.

Következett az első főétel, a hal. Harcsasteak vajtökkel és kecskesajtos gerslivel. A halban pozitívan csalódtam. Általában nem kedvelem a grillezett/sütött halakat, mert szinte mindig szárazak és ízetlenek. Ez a harcsa kivétel volt. Kellemes pirult íz, vajpuha hús. Alatta csíkokra vágott tök (nyersen, vagy alig párolva) és a gersli. A kecskesajt gyanítom a mellékelt habban volt megtalálható, de az íze nemigen jött át. Az egész étel íz-szintje nekem kicsit egysíkú volt, jól jött hozzá a zöld koriander, mely változatosabbá tette.

A következő étel a nyúlragu volt, belsőségekkel és grízgaluskával. Ez önmagában érdekes, grízgaluskát még nem kaptam sehol köretként főételben. Maga a galuska nem is hozott nagy újdonságot (ha a cukorsüveg formát leszámítjuk 🙂 ), de a többi …! A hús baconbe csomagolva, vajpuha és omlós volt. Mellé máj és vese került, mindegyik kellemes ízzel és nagyon puhán. Zöldköretként répaszeletek, ropogós zöldbab és cukorborsó(?). Az egész leöntve a sült besűrített levével. A díszítés ánizs ízű zöldfűszer, jól passzol a húshoz.

Már csak a desszert volt hátra. Grízpuding fehér csokoládékrémmel, diógrillázzsal és mentasziruppal. A puding édes, tetején a fehércsoki szintén, csak másképp. A diógrillázs egy kis mély-ízt visz az egészbe, az édességet kompenzálja az eper savanykás íze. A mentaszirup csak a ráadás. Egyszerűen zseniális.

Összefoglalva, Nánási Lajos még mindig hozza a tőle megszokott szintet. Zseniális ötletek, íz-kombinációk. Érdemes kipróbálni. Maga az étterem is szimpatikus, a felszolgálás gyors, a pincérek kedvesek, udvariasak. Ha az embernek van egy kis (sok?) spórolt pénze, be kell ide térni hétköznap is. Ha jól hallottam van napi menü is, talán ennek az ára elérhetőbb.