A legutóbbi szombaton, egy jól sikerült verseny után úgy határoztunk, hogy ideje valamit enni is. A választásunk a halásztelki Hermina étteremre esett. Előörsként négyen mentünk asztalt foglalni. A földszint kissé tele volt, így az emeleten kaptunk egy szép, nagy asztalt. Míg a többiekre vártunk, iszogattunk. Italból bőséges a választék. Sörök, borok, pálinkák és mindenféle üdítők. Szerencsére egyre több helyen, így itt is, készítenek házi limonádét, így én azt választottam. Egész jó volt, kicsit talán több cukrot is elbírt volna 🙂

Mikor mindenki megérkezett és a pálinkák is kiválasztásra kerültek, belemerültünk az étlapba. A választék nagy, alapvetően az általam “standard európai” vagy “standard magyaros” konyhának nevezett ételek találhatók, köztük egy-egy különlegességgel. Ilyen például a leves, amit én kértem, ez pedig a Hermina csuporleves. A leírás alapján ez egy pikáns mustáros- kakukkfüves marha raguleves, kenyérsapkával. Már a neve is érdekes, de ezen részletezés alapján muszáj volt megkóstolnom. Nem is bántam meg.

Ahogy talán a képen is látható, a leves egy kis lapos csuporba kerül, rá egy pita és az egész meg van sütve gondolom a sütőben. Ami nagyszerű benne az az, ahogy a pita alja belesüllyed a levesbe és megszívja magát a fűszeres lével, a másik fele pedig megpirul. Amikor beleharap az ember, a két fél együttes hatása fantasztikus ízeket ad 🙂 A leves maga egyébként egy kicsit vadasra/szalontüdőre emlékeztető ízű, zöldségekkel és hússal bőven megrakott étel, melyhez jól passzol a pita.

Volt a választott levesek között még fokhagymakrém-leves, hatalmas camembert sajt kockákkal és pirítóssal. Ízében remekül kijön a fokhagyma, még a szokásos kesernyés íz is elmarad belőle.

A májgaluska levesnek a megszokott húsleves íze van, a galuska is egész jó benne. A kisfazék húsleves valóban fazéknyi tányérban érkezik, rengeteg tésztával.

Még a levest megelőzően, a várakozás könnyebbé téve érkezett egy tálka kiflikarika, megkenve valamilyen krémmel, melyben a húsdarabok is szépen látszottak.Tetején némi lilahagyma trónolt. Az íze finom volt.

A főételek közül a következők kerültek kiválasztásra: ponty filé rántva, hagymás rostélyos, grillezett sertéskaraj, kassai töltött borda, serpenyős, hagymás-babos bélszín steak burgonyával.

A ponty filé jól nézett ki, bár kicsit sok volt benne a szálka. De legalább jutott belőle másnapra is ebédre 🙂 Érdekes megfontolásból lilakáposzta is járt hozzá.

A grillezett sertéskarajról tudok még részletesebben beszámolni. A karaj bordacsonton került felszolgálásra (legalább volt nyele 🙂 ). A körülbelül 1-1,5 cm vastag szelet kívülről jól fűszerezett, kissé száraz, de puha hús volt. Hozzá járt egy rakás grillezett zöldség (főleg hagyma és paprika), benne chilipaprika, de nem volt olyan csípős, mint én vártam. A fűszeres steakburgonya nem okozott nagy meglepetést 🙂

Desszertet is próbáltunk: almás krémest, somlói galuskát és bécsi csokoládétortát.

A krémes krém, piskóta, tejszínhab, gyümölcs egy halomban. Ízre jó, egyszer érdemes kipróbálni, de nem több.

Összefoglalva az étterem számomra nagyon pozitív élmény volt. Jó ételek, köztük egy-kettő kimagaslóan jó, kellemes hangulat, udvarias pincérek, akik kellően ismerik az ételeket és szívesen segítenek a választásban is. Az árak a közepes árkategóriába esnek. Biztos, hogy még visszatérek.