Ismét egy Lucullus közgyűlés. Az elnökség ( 🙂 ) egyszemélyes döntése alapján ezúttal nem Wang mester valamelyik éttermét választottuk, hanem a már sokszor ajánlott Maceszhuszár éttermet a Kazinczy-Dob utca sarkán. Hogy miért pont ezt ajánlották nem tudtuk, elvégre Budapesten itt a legnagyobb az egy négyzetkilométerre eső zsidó éttermek száma, de ha már javasolták gondoltuk kipróbáljuk.

Ebédidőtájt nem volt túl nagy forgalom, így amikor kettesben bementünk, szabadon választhattunk az asztalok között. Kiválasztottunk egy fényes, ablak melletti asztalt (az sem volt utolsó szempont, hogy csak ez az egy hely volt, ahol 4-nél több ember le tudott ülni 🙂 ) és helyet foglaltunk. A pincértől megkaptuk az étlapokat (volt napi ajánlat, standard menü és itallapok) és böngészni kezdtük. Az ételválaszték nem óriási, de elegendő. Italból a limonádé és a házi szörp volt a kedvelt. A limonádéból volt például uborkás-bodzás is. A szörpök nem voltak különösebben meggyőzőek. Édes, szirupos, a szedresnek még akadt némi egyéb íze is, de a másiknak csak a szirup maradt.

Lassan szivárogni kezdtek a többiek is, és kezdtük kiválogatni az ételeket. A zsidó tojás mellett szerepelt a rendelésben többek között sütőtökkrém leves, macesz huszár hamburger, borscs, 2 személyes libatál is.

Lássuk a részleteket. A zsidó tojás, bár izgalmasan hangzik, végül egyszerű tojáskrémnek bizonyult. Egy tálon három ízű tojáshalom volt fellelhető. Az egyik töpörtyűs, a másik májas a harmadik pedig a nagymamás típusú volt. Ebből a töpörtyű íz nem igazán jött át, a máj az érezhető volt, míg a nagymama féle ízesítés snidlingesnek bizonyult. Ez volt még a legjobb. Az elfogyasztásához  helyben sült kenyereket és kalácsot kaptunk. A kenyerek jók voltak, bár kissé tömörek. Szerencsére az egyik héja kellően megpirult (nekem ez nagyon bejön), így azt szívesebben ettem.

Nálam a sütőtökkrém leves volt a legjobb az ételek között. Krémes, enyhén édes, rozmaringgal fűszerezett aranysárga lé, benne pirított tökmaggal és narancs darabkákkal.

A hamburgerek is jól mutattak, marhahús helyett füstölt libából készült a húspogácsa. Harapni  persze nem lehetett, olyan magasra tornyozták. Benne ketchup, mustár és zöldségek. Mellé sültkrumpli (nem túl jó), uborka és lilakáposzta került.

A 2 személyes  libatál jó választásnak tűnt. Van rajta kolbász, töltött libanyak, libacomb, libamáj és káposztás tészta köretnek. Mindez egy nagyobb kerámia tálon érkezik. A tészta kicsit megpirulva, a káposztától édesen hever a húsok halma alatt. Sajnos a húsok már nem ennyire izgalmasak. A kolbásznak kevés az íze, főleg a hús jön át, a libanyakban a hús és a hagyma dominál. Még a májnak van a legtöbb íze. A libacomb jól megsült, de igazi fűszerezést ez sem kapott sokat, önmagában pedig nekem nem jön be.

Összességében az étterem, mint hely elég kellemes, hangulatos berendezéssel. A pincérek udvariasak és kedvesek, de az ételek ár-érték arányát nem igazán tartom jónak. A változatosságot is hiányolom belőle. Más étel, mégis szinte ugyanaz az íz. Nekem ez kevéssé jön be. Legközelebb talán megnézek egy másik helyet, hátha ott mást tapasztalok.