Volt egy meghívásunk a Gresham palota éttermébe. Úgy gondoltuk, hogy a most vasárnap kellően alkalmas ennek kihasználására 🙂 Rövid emailezés a részletekről a szállodával és már sikerült is asztalt foglalnunk.

Megérkezéskor udvarias pincér fogadott. Miután bemutatkoztunk, elkísért az asztalunkhoz és átvette a kabátunkat, hogy felakassza őket. Megkaptuk az étlapot és egy tájékoztatást arról, hogy mik is a lehetőségek. Vasárnap lévén lehetőség volt a bőséges svédasztalos büféebédet kipróbálni, illetve akár az étlapról is választani. A pincér készségesen végigkísért minket a svédasztal választékon és elmesélte mi micsoda.

A salátás pult:

 

A leves, előtte gyömbéres kruton:

 

Előételek:

Sajttál:

 

Volt még ezen kívül tészta-pult, ahol frissen készítettek tetszőlegesen választott tésztákat, illetve a sor végén hatalmas bélszínt szeleteltek héjában főtt burgonyával és barnamártással.

Bemelegítésnek kezdtünk egy-egy előétel-falatkával. Én a tengeri herkentyűset választottam. Volt benne rák, polip és haldarabkák, kaporral és lencsével. Nagyon kellemes ízzel, rögtön meghozva az étvágyat. 🙂

 

Az olaszos mozarella-paradicsom-ruccola hármast a balzsamecet tette izgalmasan finommá.

 

A pincérek nagyon kedvesen felajánlották, hogy a salátás-pultról kevernek nekünk egy salátát. Nem bántuk meg. Nem csak egy sima öntet került rá, hanem egy dió-olajos-almaecetes-feketeribizlis keveréket készítettek. A dió-íz fantasztikusan jól harmonizált a ruccola füstös-kesernyés ízével.

Ezután következett az előétel-pult. A pirítósokhoz háromféle “rávalót” válogattam: a bruschettát – itt kicsit keveselltem a bazsalikomot és a fokhagymát – inkább csak a paradicsom volt érezhető, egy gombás krémet – ez nagyon jó volt, és egy harmadikat, ami talán sütőtökből (esetleg répából) készült, benne valami húskockákkal (kicsit füstös, téliszalámira hasonlító íze volt) – ez sem vallott szégyent a készítője.

A sajttálról többféle sajtot választottam. Volt ott kemény, lágy, penészes, érett. Voltak kívülről fűszerezett “krémes” sajtok is. Egy nagy tálról lehetett hideg, vékonyra szeletelt, grillezett zöldségeket is választani – padlizsánt, cukkinit, paprikát, gombát.

Akadt még füstölt kacsamell szelet göngyölve, radicchio-lekvárral és borjú carpaccio parmezán-forgáccsal és articsókával. A borjú vékonyra volt szeletelve, sajnos az íze nem volt túl intenzív. A kacsamell kellemesen lágy volt, érdekes töltelékkel.

 

A tintahal saláta krumplival és naranccsal készült, koktélszósszal leöntve. Ez sem volt éppen olyan rossz 🙂

 

 

 

 

 

A leves burgonyakrém leves, gyömbéres krutonnal. Ízre mintha sajt is került volna bele, pedig megesküdtek, hogy mindössze krumpli, zeller, fokhagyma és tejszín van benne. Lágyan krémes, melyhez szokatlan volt, de azért mégis jól passzolt az édeskés gyömbéres “kruton”.

És ezután következett a főétel. A szarvasbélszín izgalmas, sáfrányszínű törtburgonya-halmokon érkezett, zöld fűszerolajjal körítve. Hozzá erdei gyümölcsös barnamártást kaptunk. A hús közepesen átsütött volt, izgalmasan vad ízzel, első osztályú az édeskés mártással.

 

 

 

A tenger gyümölcsei tálon háromféle halt volt. Mindegyik teljesen más állagú és ízű. A lazac omlós, nekem kicsit száraz, de jó ízű. A tonhal keményebb és még szárazabb. Mindkettőnek jót tesz a citromos petrezselymes olaj. A durbincs bőrében sült és érződik rajta az enyhe sült íz. Volt még a tálon királyrák, tintahal és polip. Mindegyik elsősorban a saját ízét  adta, de a grillezés is hagyott nyomot rajta. 🙂 Köretként grillezett répa, spárga, cukkini és póréhagyma került a tányérra. Aki szereti a halat, annak remek választás.

A főétel után szükség volt egy kis pihenésre a desszert előtt. A szünet után kaptunk egy-egy teát az édességhez. Szerencsére volt sencha is 🙂 A desszert választék sem elhanyagolható. Volt tiramisu, és egy másik krémes “süti”, melyben vanília és csokikrém  volt az áztatott piskótára halmozva, tetején étcsoki-golyókkal. Mindkettő nagyon jó volt.

Próbáltunk még citromos sütit:

 

Pohárkában vaníliás krémet, tetején citromos “kaviárral” és márványmintás fehércsoki lapkával.

 

 

 

Sőt, volt gesztenyepüré is, a pohár aljában rumos csokikrémmel, tetején vanília-hab és két szeletke étcsoki.

A tapasztalatok alapján az étterem nagyon jó ételválasztékkal és fantáziadús szakácsokkal rendelkezik. Az ételek izgalmasak, ízesek, a pincérek udvariasak és segítőkészek. Ha az árakat nézzük persze nem egy olcsó hely, de igazából csak az itthoni átlagfizetéshez viszonyítva. Ha azt vesszük, hogy némelyik étteremben egy “egyszerű”, semmi fantáziát nem igénylő bécsi szeletért is elkérnek 2-3000 forintot, akkor igazán nem mondhatjuk soknak egy fent leírt haltálért a 6-7000 forintot. Persze ettől még sajnos én sem fogok tudni rendszeresen itt ebédelni :-(, de úgy gondolom, hogy a maga szintjén az étterem nem is drága. Vannak még ennél is drágább helyek. Ha valaki teheti, feltétlenül ajánlom, hogy próbálja ki.