Hármas születésnapot ünnepeltünk május elején. Helyszínül az Imázs éttermet választottuk. Igaz, hogy a család nagyobb része nem kifejezetten a távol-keleti konyha rajongója, de bíztunk benne, hogy mindenkinek találunk valami szimpatikusat. 🙂

A 8 fős létszám már elég sok lehetőséget ad a tesztelésre, igyekeztünk is kihasználni.

Egy hosszú, a “kirakatban” elhelyezkedő asztalnál kaptunk helyet. Mivel jó idő volt, a kirakat teljes hosszában nyitva volt, simán ki lehetett lépni az utcára. Az italválaszték elég jó, különböző ízesített limonádék, és egyéb, mondhatni standard italok közül lehet választani. Külön kiemelném a Dallmayr teákat. Ezek nem a hagyományos filterrel ellátott teák, hanem egy tetraéder alakú selyemszövetbe töltik a különböző teafüveket és a szárított gyümölcsöket. A ginsenges változatot próbáltam és nagyon bejött.

A limonádék is nagyon jók, az árukat leszámítva (1300 Ft/0,5 l).

Az ételválasztás már nem ilyen egyszerű. Nagy a választék a thai és japán levesekből, fő és előételekből, ezen kívül rengeteg sushi változat kapható magában, vagy tálakba csoportosítva. Végül sikerült dönteni.

Előételként kipróbáltuk például a sült gyoza-t. Ez wonton tésztába töltött zöldséges keverék (alapízét a káposzta adja – hasonlít a “hagyományos” kínai tavaszi tekercshez), hozzá szójaszósz. A tészta kellemesen sült ízt ad. Ezen kívül minden tálon található nagy adag saláta (káposzta, saláta csíkokra vágva), rajta valamilyen majonézes-lazacos(?) öntet. Étvágygerjesztőnek egész jó 🙂

A zöldséges tavaszi tekercsek is hasonló káposztás töltelékkel rendelkeznek, csak a tészta más, és ropogósra van pirítva. Ehhez (szerintem enyhén higított) édes-chili szósz és a szokásos saláta jár. Ez is finom.

A harmadik tesztelt előétel a rántott tintahal karika. Ez nem okozott sok meglepetést, leszámítva a hozzá kapott majonéz-ketchup keveréket.
Az előétel után (ahogy itthon megszokhattuk) következik a leves. Kétfélét rendeltünk. Igaz, mindkettő Suki Yaki leves volt, csak az egyik csirkével, a másik tenger gyümölcseivel. Én a tengeri herkentyűset próbáltam. A leve kellemesen édeskés, bársonyosan simítja a torkot, hogy aztán annál durvábban csípjen még vagy negyed óráig. 🙂 Tartalmára nézve rengeteg káposzta, tészta, rák, kagyló, tojás-cafatok és babcsíra található benne. Fűszerezésként koriander és újhagyma. Nekem nagyon bejött.

Főételek közül is többet próbáltunk. Az Imázs saláta rengeteg “kecsketápot” :-), paradicsomot, avokádót és grillezett csirkemellet tartalmazott, nagyon jó ízű savanykás-szezámos öntettel.

A Niku yaki tulajdonképpen nyársra fűzött, grillezett marhahús-kockák (köztük zöldséggel), félig átsütve. Hozzá a “szokásos” (szinte minden ételhez érkezett) saláta, majonézes szósszal leöntve, valamint savanyúság és édeskés, szójás sűrű öntet.

A thai fűszeres csirkemell, grillezett zöldségágyon nagyon jó, de erősen csípős. A csirkének nincs extra íze, a zöldségek (brokkoli, karfiol, paprika) sincsenek túlsütve. Ha valaki kedveli a zöldségeket és a csípős ételeket, nagyon fogja élvezni.

A zöldséges marhafalatok, thai rizzsel, pirított földimogyoróval egy hatalmas kupola-formában érkezik. Benne van minden összetevő. Ízre érdekes, de nem túl intenzív. Remekül passzol hozzá a pirított mogyoró.

A harcsához szintén barnás-vöröses szósz, valamint babcsírából és mungóbabból kevert saláta járt. Szokatlan, de nem is rossz.

Természetesen, ha már japán-thai étteremben járunk, nem csak a thai ízvilággal, hanem a japán konyhával is próbálkoztunk. Abból is a manapság leginkább japánnak ismert étellel, a sushival. Az Osaka tálon 24 darab tekercs-falat volt. Hatos csoportokban avokádós, tigrisrák tempurás, tojáslepényes és lazacos makik sorakoztak. Hozzá kellemesen édeskés savanyított gyömbér, szójaszósz és nagy adag wasabi jár. Ezek egyszerű tekercsek, de nagyon jók. Különösen a tigrisrák tempurás jött be. Itt a “panír” adott neki egy extra ízt, ami nagyon jól passzolt hozzá.

A másik sushi tálon csak négy darab tekercs volt, de nem az egyszerű verzióból, hanem  összetett töltelékkel, tetején halszelettel és kaviárral megrakott hatalmas korongok díszítették a tálat. A szokásos hozzávalók természetesen ehhez is megérkeztek.

Édességből nincs nagyon sokféle, de azok nem rosszak. A keleti éttermekben megszokott panírozott, sült banán itt is szerepelt. Itt ugyan csokiöntettel és nem mézzel, de így sem rossz.

Próbáltuk még a sült fagyit is. A panírozott és kisütött vaníliafagyi mellé tejszínhab és kétféle öntet járt.

Az extra kívánságokat is teljesítették. Fagyit nem csak különböző desszertek részeként, hanem önmagában is kaptunk, habbal és csokiöntettel.

Összességében a vacsora nagyon bejött mindenkinek. Azok is megtalálták a nekik való ételt, akik nem rajonganak különösebben a keleti konyháért. Az ételek tálalása elegáns, a pincérek készségesek és udvariasak. A vacsora végén a saját magunk által hozott tortát is szó nélkül felszolgálták. Egy-két furcsa dolgot leszámítva (majonézes ketchup, minden kajához ugyanaz a káposzta-saláta keverék majonézes öntettel) nagyon jó ételeket kapunk, egész jó áron. Érdemes lesz még ide visszanézni.