Vámosszabadi közelében, a szlovák határ mellett található a Vidra csárda. Körülötte több halastó, szépen gondozott ligetek találhatók. Lehet horgászni, helyben van egy halfeldolgozó is és ha megéhezik az ember a csárdában jól is lakhat.

Árvíz után egy héttel sikerült eljutnunk erre a helyre. Szerencsére a víz java már levonult, bár a csárda még csak kerülőúton volt megközelíthető. Ez persze nem nagy gond. Az már inkább zavaró volt, hogy az árvíz “utóhatásaként” a szúnyogok létszáma szerintem elérte minden idők rekordját.  🙂 Ha ez ember egy pillanatra megállt, nyomban 50-60 szúnyog lepte el, szinte seperni tudtuk magunkról. Azért persze hősiesen körbesétáltuk a helyet (minimális megállással 🙂 ), de azután gyorsan bemenekültünk a csárda épületébe.

Még nem volt nagy tömeg, így nyugodtan választhattunk asztalt. A berendezés hangulatos, a falakon trófeák, halfejek, kitömött madarak láthatók, néhány vizes témájú festmény társaságában.

Megkaptuk az étlapokat és nekiálltunk válogatni. Halászléből bő egy oldalnyi volt, igaz csak a tartalom változott, az alaplé mindenhol ugyanaz. Hosszas válogatás után maradtunk a hazai szürkeharcsa-szelettel bővített változatnál. 🙂 A nagy adag bőségesen elég volt két ember számára is. Maga a lé a klasszikus, itthon megszokott halászlé, jó sűrű, kellemesen paprikás és enyhén csípős. Benne két hatalmas harcsaszelet.

Az egyik főételünk süllő volt, Jean Bart módra. Ez egy szép nagy, nem is vékony roston sült halfilé,  tetején tejszínes-gombás ragu és sajt rápirítva. A hal jó ízű volt, ahogy egy kissé megpirult a bőr felőli oldal és a másikon pedig ott volt a rásült sajt. Egy-egy ponton kicsit sós, talán az utólagos sózás miatt. Köretként fűszeres burgonya járt hozzá.  Dísznek a megszokott (kicsit unalmas) saláta-paradicsom-uborka került mellé, szerencsére feljavították vékonyra reszelt uborka-répa-lilahagyma salátával és kaporral.

A másik fogás hawaii csirkemell volt, ananásszal, sajttal és hasábburgonyával, amit rizsre cseréltettünk. A három ételből talán ennek volt a legizgalmasabb íze. Mintha magára a húsra külön rá lett volna pirítva a sajt. Ez már önmagában remek, ehhez jött az ananász, tetején újabb adag sajttal. A díszítés persze itt is hasonló volt.

Összefoglalva a csárda nagyon szép helyen található. A pincérek udvariasak, segítőkészek. A választék nagy, és a megszokott éttermi választék jelentős része megtalálható benne. Jól főznek, az adagok sem kicsik. Külön előny, hogy hazai alapanyagból dolgoznak (legalábbis halból mindenképp, hiszen csak saját tenyésztésű halat dolgoznak fel). Az egyetlen bánatom a fantázia hiánya. A standard dolgok megvannak, jól is készülnek, de miért nem készítenek valami izgalmasabbat is? A “magyaros” halászlé mellé kínálhatnának valami újat. Persze ettől függetlenül mindenkinek tudom javasolni a helyet. Aki a hagyományos konyhát szereti nem fog csalódni.